Szerencsétlen szeretet

Viharos, kora őszi nap. Kinn mindent víz fed, a szél a fák ágait tördeli. Egy ugyanilyen napon történt egy szerencsétlenség. De most a fiú egyedül ül az ágyán. Nincs mellette barátnője, aki mindig megvigasztalta, ha bántotta valami. Nincs aki, felvidítsa, mikor bánatos. Pedig most szüksége lenne egy ilyen személyre. A szobájának ajtaját kulcsra csukta, hogy senki ne zavarja. Ilyenkor az ikre sem segíthet rajta. A fiú még mindig a szeme előtt látta barátnője arcát. Formás arc, mandulavágású szeme, aranyos, fitos orr. Barna haja vízesésként hullott vállára. Nagyon szerette ezt az ember, hiszen sok mindent megtett érte. De most csak emlék. Még tisztán emlékezett arra a napra, mikor a lány elment a barátnőivel szórakozni.

-          Szívem, elmegyek a csajokkal sétálni. Öt körül jövök.- mondta a lány és egy csókot adott a fiú orcájára.

-          De nagyon vigyázz magadra.- válaszolt a fiú az ajtóból. A lány csak intett egyet és ment is tovább barátnőivel. Sokat beszélgettek, nevettek. Letértek egy parkba, ahol leültek egy padra és történeteket meséltek egymásnak. Majd újra elindultak. Betértek egy kávézóba. Alig volt benn pár ember, csak egy háromtagú család és egy kisebb társaság. Leültek a sarokba. Mindannyian rendeltek. Nevettek egymáson, amikor kettő sapkás férfi tért be az üzletbe. Nem figyelték őket, jelentéktelennek hitték ittlétüket. De nem az volt. Az egyik odament a kasszához és egy zsákot húzott elő. A másik elkiáltotta magát:

-          Figyelem emberek! Ez egy rablás. Mindenki a földre. Ha teljesítik a parancsaimat, akkor nem lesz semmi gond. Ellenkező esetben…

Nagyon megijedtek az emberek, de mindenki lehasalt a földre. A lányok is. A kis család egymáshoz bújt. A kisgyerek nagyon meg volt ijedve. Néha szipogott egy halkat. A lányok megfogták egymás kezét. A maszkos férfi előttük ment el. Az egyik lány felnézett a rablóra. Az pedig fejbe verte fegyverével. A tini elájult. A lány / ez esetben a fiú barátnője/ felállt és rávetette magát a támadóra. Erre a másik is felfigyelt és lerángatta társáról a lányt. Majd maga felé fordította.

-          Szóval a kislány bártor. Na, de mennyire.- mondta a férfi.- És milyen friss.

Erre a lány arcba köpte a felnőttet. A férfi letörölte a nyálat és benyúlt a lány felsője alá. Lassan vitte feljebb a kezét. A lány sem volt rest és a támadó lábai közé rúgott. A pasi pofonvágta a merész tinit. Majd a fegyverét az oldalához szorította. A többi ember elképedve nézte végig a jelenetet. A lány szemének szélében könnycsepp keletkezett. A fiúra gondolt, aki nemrég még úgy köszönt el tőle, hogy vigyázzon magára. Szeme előtt a fiú arca lebegett. Nőies vonások, szép, csokoládébarna szemei. Fekete haja, szőke csíkokkal koronázták kinézetét. Majd visszatért a jelenbe és látta, ahogy barátnői őt nézik. De még a kis társaság is és a család is. Az anyuka eltakarta lánya szemét. Majd jobban érezte az oldalába mélyedő fegyver végét. A férfi megnyalta a lány arcát. Majd a fülébe súgott: Viszlát, édes! A lány érezte, hogy arcán végig gördül pár, forró könnycsepp. Nem foglalkozott velük. Még egyszer, magában elénekelte kedvenc dalát:

Jetzt sind wir wieder hier –
Bei dir oben auf´m Dach
Die ganze Welt da unten
Kann von mir aus untergehen heute Nacht
Sind wir zum letzten mal zusammen
Es hat doch grad´ erst angefangen

Wenn dieser Tag der letzte ist
Bitte sag es mir noch nicht
Wenn das das Ende für uns ist
Sag´s nich´ - noch nich´

Ist das etwa schon der Tag danach –
Wo alle Uhren still steh´n
Wo´s am Horizont zu Ende ist
Und alle Träume schlafen geh´n
Sind wir zum letzten mal zusammen
Es hat doch grad´ erst angefangen

Das ist der letzte Tag, das ist der letzte Tag
Ist das der letzte Regen bei dir oben auf´m Dach
Ist das der letzte Segen und unsere letzte Nacht

Hat unser Ende angefangen
Egal – wir sind ja noch zusammen

Wenn dieser Tag der letzte ist
Bitte sag es mir noch nicht
Und wenn du bleibst dann sterbe ich
Noch nicht – noch nicht
...das ist der letzte Tag 

Amint az utolsó szót kiejtette magában, éles, szúró fájdalmat érzett az oldalán. Majd a férfi a földre lökte. Elrohant a társával. A lány a sebhelyhez ért. Körülötte a padlót vér borította. Oda futott hozzá egyik barátnője. A lány csak ennyit mondott: - Mondjátok meg Billnek, hogy szeretem. Majd örökre elaludt. A fiú még arra is tisztán emlékszik, hogy mi mondtak neki a telefonban, mikor értesítették barátnőjének haláláról. Amikor csörgött a mobiltelefonja, akkor épp a testvérével beszélt. Felvette a telefont. Most utólag megbánta, hogy felvette.

- Jó napot! Ön Emily Schwarz hozzátartozója?- kérdezte egy női hang.

- Jó napot! Igen, a barátja vagyok.- válaszolt a fiú nyugodtan.

- Azért hívom, mert a barátnője a mai napon 15 óra 48 perckor elhalálozott. Részvétem. Ha látni szeretné, akkor jöjjön a Saint Elisabeth kórházba. Viszlát.

- Viszlát.- köszönés közben megingott a fiú hangja. Nem hitte el, hogy a barátnője, akit még két órája megcsókolt nincs többé. Felállt a fotelből és kiment az ajtón. Testvére futva érte utol.

- Mi történt?- kérdezte, miközben leállította felhergelt ikrét.

- Emily… Emily… meghalt.- mondta és kitört belőle a sírás. Testvére vállára támaszkodott. Ő sem hitte el, hogy egy ilyen vidám, egészséges lány csak úgy hirtelen meghaljon. De ő még semmit sem tudott az ügyről. Pár perc múlva újra elindultak, immár ketten a kórház felé. Az eső eláztatta a ruháikat, a szél a raszta és az oroszlánsörényes haját fújta. Majd megérkeztek céljukhoz. A váróban a lány barátnői sírtak egymás vállán. Az egyik, a szőke hajú felállt és odasietett a fiúkhoz. Részvétet nyilvánított. Kijött egy orvos és megengedte nekik, hogy egyesével bemehessenek. Először a lány barátja ment be hozzá. Leült az ágy melletti székre. Megfogta a lány kezét. Merev és hideg volt. Pedig neki, mindig meleg szokott lenni. Sokáig nézte a lány holttestét, majd felkelt a székről és az élettelen test felé hajolt egy utolsó csókolt lehelt az ajkaira. Lassan távozott a kórteremből. Most itt ül az ágyán, egyedül, védtelenül. Másra nem is gondol, csak a lányra, aki sok szép órával áldotta meg. A kezében egy fényképet szorongatott, mely őt és a lányt ábrázolta. Akkor készült, mikor összejöttek. Egy vidámparkban. Két hete, hogy a barátnője itt hagyta őt. Ránézett az ágya mellett álló órára. Hajnali kettő. Nem tudott aludni. Már két hete. Lassan vánszorogtak az óramutatók. Majd elérték a fél hármat. A fiú úgy gondolta, hogy itt a legalkalmasabb idő. Igen, ezt várta, már 2 hete. Most megteszi. Odasétált íróasztalához és kihúzta a felső fiókot. Az aljára nyúlt. Előhúzott egy ezüsttört belőle. Beült a sarokba, ahol csak a holdfény érte. Még egyszer ránézett a fényképre, majd maga mellé a földre fektette. Megfogta jobb kezével a kés és ball kezének ereihez emelte. Az ezüstös holdfény megcsillant a kés élén. A fiú behunyta a szemeit. Rányomta bőrére a vágószerszámot. Érezte, ahogy a hideg fém húsába hatol. Most minden rossz érzés elszállt belőle. Vidám lett. Elmosolyodott. Majd még jobban megnyomta a tört. A vére már beszennyezte a ruháját és a földet. Elhúzta a kés karjától, és hasához szorította. A keze meglendült. Nem érzett semmit. Csak azt, hogy vér folyik a szájából. Elfeküdt a földön és a plafont nézte. Ő nem akart senkinek se rosszat okozni, de ennek így kellett véget érnie. A barátnője után megy. Hamarosan együtt lehet vele. Újra.