vélemény:
épp most néztem, hogy a végére odaírtam a dátumot. 2007 augusztus 27. derégen volt. xD 12 éves voltam, bazz. namindegy. elég gyatra lett, talán nem is kéne felraknom...

Magnet álma

Csodaszép, varázslatos nap volt. Csak két dolog rontotta el…

A suli teljesen kikészítette szegény Odett-et. 2 rőpdoga, 1 felelés és pár beszólás. Már várta a délután. Végre szeretett lovával, Magnet-tel lehetett. Miután hazaért, és megtanul, felpattant kétkerekűjére és eltekert a szomszédos lovardába. Bicaját az öreg tölgynek támasztotta. Táskáját kivette a kosárból, és vállára rakta. A nagykapuig futva ment. Majd belökte a nehéz, tömörfa ajtót. Beköszönt az irodába, Irisnek, az istálló vezetőjének. Végigment a bokszok között. Odament pár lóhoz és adott nekik répát, cukrot, vagy almát. Egy helyen nem látott kikukucskáló fejet. Átnézett az ajtó felett. A csikó a földön feküdt. Ahogy meghallotta a lány kuncogását, felemelte szép fejét és barna szemeivel a látogatót figyelte. Majd felállt és nyihogott köszöntésképp. A lány megsimogatta a kiscsődör orrát és adott neki egy almát. A sorban 4 boksz üres volt. Biztos kivitték őket a legelőre - gondolta. Furcsa érzés fogta el. A saját lovának bokszából nem látott fejet. Pedig Magnet mindig üdvözölte a gazdáját. Közelebb lépett. Nem volt a helyén a ló. Lerakta a táskát a kispadra és kiment a földek felé. Fütyült. Pár ló felkapta a fejét és felé nézett. De nem látta a keresett nyáripej heréltet. Kinyitotta a kaput. Még egyszer füttyentett és a lova nevét kiabálta. Semmi válasz. Pár állat már köré gyúlt. Megsimogatta a vasderes kanca nyakát. Majd egy ötlete jött.

- Wendy most segítened kell. – mondta és felszállt a kanca hátára. Még csak 2-szer ült szőrén, de nagyon élvezte. Wendy-n tanult meg lovagolni. Magnet-et pár éve kapta születésnapjára. A ló megérezte a lehetőséget. Felvetette fejét és megrázta a sörényét. Lábával a földet kapálta. A lány belekapaszkodott a sörényébe. Majd a lábával gyenge jelet adott az indulásra. A kanca egyből megindult. Aztán lassú ügetésbe fogtak. A többi ló őket követte. Odett élvezte a helyzetet. Ilyet még soha nem csinált. Amikor elérték a fás rész kezdetét, lépésre fogta a lovat. Itt is hívta a heréltet. Gyenge, elhaló fújtatást hallott a fák közül. Leszállt a kancáról és megpaskolta. Az békésen elkezdett legelni. A lány egyre beljebb ment. Folyamatosan lova nevét hajtogatta. A kis pataknál rálelt a lóra. Saját vérében feküdt a mohával fedett földön. A Víz a pofáját mosta. Odett úgy érezte, hogy elvesztette minden erejét. Leguggolt a lova mellé. Nyereghelyen egy seb tátongott. Nem normális seb volt, hanem golyó ütötte seb. Látta, ahogy Magnet jeges szeme egyre lejjebb csukódik. Átsimította a ló homlokát. Az válaszképp nyihogott neki.

- Várj itt picinyem, mindjárt hozok segítséget. –mondta. Lassan felállt és hátrált. Mikor biztos volt benne, hogy lovát nem ijesztheti meg, futásnak eredt. Az erdő szélén a lovak felkapták fejüket. Wendy közelebb húzódott a lányhoz, jelezve, hogy készen áll a következő útra. Felült a hátára és vágtára adott jelet. A ménes többi tagja a nyomukban volt. Amikor megérkeztek a karám széléhez a lány leugrott a lóról és befutott az épületbe. Vissza már Iris-sel és egy lovásszal érkezett. Elfutottak a lovak mellett. Wendy kérdően nyihogott. Odett visszafordult és azt mondta: Bocsánat lovacskám, de most nem rajta megyek oda. Az állatorvost is értesítették már. A ló nagyokat fújtatott, mikor Iris a sebet akarta kitisztítani. Lábával rúgott és harapni próbált. Szeme fehérje is látszott. A lány odaült mellé és ölébe vette a ló fejét. Lágyan beszélt hozzá és simogatta. Egyre kezdett ellazulni. Nem sokkal később megérkezett az orvos. Megvizsgálta a lovat és eltávolította a golyót.  Megpróbálták lábra állítani, sikertelenül. Odett szeme vöröslött a sírástól. A ló is megpróbált magától lábra állni, de sehogy. Első lábait alig bírta felnyomni. Az orvos nem látott esélyt. Azt mondta, ha nem állítják fel, akkor a tömege összenyomja a létfontosságú szerveket. Ez ellenére se tudtak semmit tenni. Beadott neki egy légzésjavító szérumot. A lány azt kérte, hogy hagyják egyedül a lovakkal. Könyörgött Magnetnek, hogy ne hagyja itt. Kedves hangja most összezavarodott lett. A ló megérezte gazdája idegességét és ő is az lett. A lány énekelt neki. Közben lova egyre elnyúlt. Aztán becsukta a szemét. Azokat a gyönyörű jégkék szemeit. Szőre csapzott volt. A hab és a vér keveredett. Patái többé nem érintették eme bolygó földjét. A lány, mikor észrevette, hogy lova itt hagyta, abba hagyta az éneklést és búcsút vett kedvencétől. Fejét leemelte a lábáról és a földre rakta. Puszit nyomott a szeretett állat pofájára. Felállt és kisétált. Iris észrevette, hogy valami nincs rendben. Megölelte a lányt. Odett még jobban sírni kezdett. A lovak is odajöttek köréjük. Wendy az orrával bökdöste a lány hátát. Mindegyik érezte, hogy elvesztették egyik társukat. Egy fiatal társat, aki több versenyen is indult és a legtöbbet meg is nyerte. A lány nem értette, hogy miért tették ezt vele. Hisz senkinek nem ártott. Egy szelíd, kedves ló volt. Senkit nem harapott meg. Csak úgy csinált, mintha meg akarta volna, de soha nem tette volna meg. Emlékezett azokra az időkre, amikor szabadon galoppoztak végig a mezőkön és tisztásokon. Mikor át vágtattak Moris úr frissen vetet földjén. Akkor nagy fejmosást kaptak. Mikor megnyerték életük első versenyét. Imádott átugratni az akadályok felett. A vizesároktól se félt. Mikor őket szólították a kör közepére. Mikor átadták a lánynak a trófeát és Magnet kantárjára tűzték a szalagot. Mind gyönyörű emlék. De csak emlék. Azóta eltelt 4 év és Odett új lovat kapott. De Magnet mindig megmarad az első és legjobb lovának. E történet megírása előtt együtt ügettünk végig az erdei úton. Új lova, Angel csodálatos. Egy 6 éves, arab szürke kanca. De Magnethez nem fogható. Angelnek nemsokára csikója születik. Az apja Magnet testvére. Előreláthatólag a csikó legjobban a nagybátyjára fog hasonlítani…