Szombat délelőtt: -Kéne tartani egy bulit! Nem mindig lesz az ember 15 éves!-mondta apa. Hát, igen. Itt a szülinapom. Eddig még nem tartottunk soha bulit (ha leszámítjuk a sulidiscot). –Nagyon jó ötlet apa!! Imádlak!!- mondtam apának és ahogy bírtam átöleltem. –De ne az a mindenévi buli legyen, hanem különleges. Ha lehet!? Azokat a végig ülős bulikat nem szeretem. De most valami nagyon különlegeset szeretnék. –Mért ne hívnánk meg a rég nem látott rokonokat? Szerintem jó ötlet!- tanácsolta apa. Én a rokoni bulikat mind uncsinak tartom, de ha rég nem látott rokonok.. –Miért ne?? Szerintem is jó ötlet. Elindultam a szobámba, majd lapot és tollat vettem elő. Elkezdet írni az embereket. Csak az 5 éve nem látott barátnőmet tudtam felírni. –Segítsek?-kérdezte apa a hátam mögül. –Nagyon lenne rá szükségem. Csak Adrit tudtam felírni. Ő meg szerintem, nem jöhet el. Ismered Szilvit. – Itt van a mostoha testvérem és a gyerekei. 13 éve nem láttam őket. Hát erről nem is tudtam. Hogy apának mostoha testvére van? Ez nekem magas!! Soha nem mesélte! –Miért nem mondtad, hogy van egy testvéred? És amúgy szerintem jó ötlet! Legalább ismerhetem őket? –Persze ismered őket, de csak két éves voltál. Nem hiszem, hogy emlékeznél rájuk. Két fia van, 2 évvel idősebbek nálad. Őket szerintem ismered. Hát nem gondoltam volna ezt! Hogy van két rég látott unokatesóm! –Istenem, legalább jól néznek ki? És hogy hívják őket?- tudakoltam aputól. Kíváncsi vagyok kik is ők valójában. Alig várom már a nagy napot!! – Honnan tudjam? 13 év hosszú idő! És ahogy emlékszem Botond és Lóránt. De már nagyon nem emlékszem. Na hát, ilyen hülye nevű uncsijaim lennének! Nah, mindegy. Másnapra felírtunk 8 embert. A meghívókat is megszerkesztettem, már csak ki kell őket nyomtatni. Szomszédról, szomszédra járok, hogy találjak olyat, aki ki tudná nyomtatni. Fél óra alatt kész lettem. –Apa! Kész vagyok! Melyiket melyik címre küldjem? Ez után következett a legrosszabb. Borítékolni, címeket írni, stb… 

A nagy nap előtti-előtti nap:- Kicsim, leveled jött! Az unokatesóidtól! Lesiettem a lépcsőm, majd kikaptam anya kezéből a levelet és visszaszáguldottam a szobámba. Kibontottam a levelet és egy szép kézírások lapot vettem elő. Nagyon szépen írt az illető. Aláírás nem volt a lapon. Kár. Elolvastam amennyire tudtam, mivel német levél volt. Így még kíváncsibb lettem!! Azt írták, hogy egy nappal a buli előtt jönnek. –Na ez kész! Egy nappal előtte kezdődik a buli! De várjunk! Vagyis HOLNAP! Holnap már itt lesznek délre! Istenem!- kiabáltam örült hangosan a szobámban. Még az 55-ös hangerőnél is hangosabban! Úgy tűnik hangosabb, vagyok még egy üvöltő rockbandánál is! Rohantam le a szüleimhez, hogy elmondjam nekik. –Nagyon jó!- mondták apáék. -Szóval akkor holnap itt lesznek. De sajnos a vendégszoba már foglalt! Na most mi lesz!! Nem  érdekel! El leszünk egy szobában. Gondolom a bátyám úgyse engedné be őket a szobájába. Én maradtam. A mostoha néném majd alszik az öcsémmel.:-)

A nagy nap előtti nap: - Hoztam valami .- mondta apa és bejött a szobámba. Egy paravánt hozott .-  Ezzel választjuk el a szobát. Így külön lesztek. Nagyon jó. Csak egy paraván lesz köztünk. Beállított a  szoba közepére, majd a másik oldalon kiürített néhány fiókot. – Ezeket tedd el máshova. Kell a fiúknak is hely!- majd a kezembe nyomta a zokniiamat és az újságaimat. Az újságot becsúszattam az ágyam alá, a zoknikat pedig begyömöszöltem egy másik fiókba. Sietem mindennel, amivel csak lehetett. Gyorsan a hajamat összefogtam egy balerinakontyba, majd rendbe raktam (ahogy tudtam) a szobám. Mindig olyan volt, mint egy szétrobbantott csatatér. Egy óra múlva úgy nézett ki, mint ha mindig is rendesen állt volna. Lementem a lépcsőm és apa egy újságot mesélt nekem:- Most telefonáltak. 3 óra múlva itt lesznek. Most szállt le a gépuk. Még beugranak ajándékot venni. Erre a mondatra nagyon megörültem. 3 óra és találkozok a rég nem látott unokatesóimmal! Nagyon boldog vagyok. Gyorsan kimentem az udvarra és rendbe raktam a macskákat. Akkor már ők is legyenek rendesek. Mindig olyan csapzott a bundájuk! Azért 5 macska bundáját rendben tartani picit sok idő.  Készen vannak. Most következtek a lovak. Gyömbér és Sába már várt. Lecsutakoltam őket (persze mint mindig én is megfürödtemJ), majd megetettem őket. Gyömbér a kis édes mindig velem akart jönni. Alig bírtam visszatuszkolni anyukája mellé. Épp mentem volna átöltözni, mikor egy sötétített üvegű, sötétkék autó gurult be a kocsi megállóba. Gondoltam egyet és a hátsó ajtóm besurrantam. Felrohantam a szobámba és gyorsan átöltöztem. Nagyon nem figyeltem melyik ruhámat hova dobom. És csengettek.

FOLYT. KÖV!