Kifutok a szobámból, egészen a lépcső tetejéig. Késő. A bátyám már ajtót nyitott. Két srác állt az ajtó előtt. Egyik raszta hajú, a másik fekete, hosszú. Nagyon kedvesnek tűntek. Már így ránézésből is. –Niki, téged keresnek!- szó szerint üvöltött a tesóm.  Lassan elindultam lefelé. Az első pihenőben megálltam, hogy még jobban szemügyre vegyen a két fiút. Nagyon magasak voltak. Belenéztem a magasabbik fiú szemébe. Csak úgy ömlött belőle a szeretet és a jókedv. Engem is felvidított. Újra elindultam, de már nem is álltam meg. Szemtől szembe álltunk egymás előtt. Nagyon furcsa volt találkozni a régi, (majdnem) elfelejtett unókatesókkal. –Sziasztok!- köszöntem (persze németül, mivel e levélből kiderült, hogy németek). Ők viszonozták. Bemutatkoztunk egymásnak. Hát pici meglepetés volt számomra, mivel nem Botond és Lóránt, hanem Bill és Tom! Ezt azért megbocsátom apunak. Bementünk a nappaliba, ahol anyuék már vártak minket. Egyből rávetették magukat a srácokra. Apa valamit mondott nekik, de szerintem ők sem értették. A mondat végén gépiesen összenéztek. Majd Gábor kijavította apát. Valami olyan mondott, hogy milyen mássak lettek. Hát ő mondta, hogy 13 év picit sok! Apa felcipelte a bőröndöket, mi addig kimentünk az udvarra. Megmutattam a macskákat. – Nézd Tom! Kasimir is így néz ki.-mondta Bill és felvette az én pici Manómat. Nagyon megszerették egymást. Tom inkább Hercivel játszott. Én csak néztem őket. Nagyon ismerősek voltak. De hirtelen nem tudom, honnan. Várjunk!! Már tudom! El sem hiszem! A Tokio Hotel két tagja az unokatesóm! Ez tényleg hihetetlen. Inkább elfordultam, hogy ne lássák mennyire meglepődtem. Ez az igazi ajándék. Valami meleget éreztem a vállamon. Bill keze volt. Olyan jó érzés, ha az ember biztonságban érezheti magát. És én most így éreztem. Bill látta rajtam, hogy nagyon boldog vagyok. Én csak rámosolyogtam. Erre ő átkarolt és megpuszilt. Szerintem hiányoztam neki. De lehet ő sem tudott rólam. Elindultunk az istálló felé. Tom is csatlakozott. Fékcsikorgás hallatszott az utcáról. Bill megfogta a kezem és azt mondta:- Most jön az ajándékod! Várj egy picit. Bekötöm a szemed. Bekötötte a szemem, majd elkezdett húzni az autó felé. Tom mondott valamit a sofőrnek, de nagyon nem értettem. Dobogást hallottam az autó hátulja felöl. Tom kioldotta a kendőt. –Istenem ez igaz! Mond hogy az!- örömömben felkiáltottam, ahogy megláttam az ajándékom. Egy gyönyörű, fekete, herélt állt előttem. –Nagyon köszönöm! De mi a neve? És ne mondjátok, hogy ő az ajándékom! Ez picit sok lenne. Tom elmondta, hogy mivel nagyon szerettek volna egy tesót és nem lehetett, ezért engem „neveznek” ki testvérnek. –A neve, hát mit is mondjak kicsi fura. Legenda. Nem tudom, hogy miért, de szerintem szép név. Bill tudta, hogy szereted a lovakat és gondoltuk, kapsz egyet. De, úgye örülsz?

- Egy napra picit sok ez az egész. De nagyon boldog vagyok! Megfogtam Legenda vezetőszárát és bevezettem őt is az istállóban. Bill mellettem jött, Tom pedig a ló másik oldalán. Egész idő alatt engem nézett és ahogy Billel beszélek. Nem tudom mi gondja van, de nem tetszett ez nekem. Hát Tom egy picit meglepődött, ahogy meglátta a többi lovam. Bill nagyon rémisztő pofát vágott. Őszintén megijedtem, amikor megfordultam. Mindketten csak álltak és néztek ki a fejükből. –Na, jól van mehetünk be. Hé!! Elindultam kifelé, és elkezdtem dúdolgatni. Véletlenül pont a Schrei-t kezdtem el. Egyszer csak azt hallom, hogy valaki énekel. Hátranéztem, Bill volt az. Most már jöttek utánam. Abbahagytam a dúdolást és még jobban siettem be. Az ebéd már kész volt. Bill alig evett, Tom viszont belapátolta az egészet. Kaja után felmentünk a szobámba. A fiúk bekapcsolták a zenét én addig elmentem fürdeni, ha már úgyis elfelejtettem. A kádban elkezdtem énekelni. Nem érdekelt, hogy hallhatják, mivel teljes hangerővel bömböltették a zenét. Majd elhallgatott a CD lejátszó. Én viszont folytattam. Igaz picit hamisan, de még mindig jobb, mintha az énektanárom zongorázna. Hallottam, ahogy Bill és Tom beszélgetnek. Nem értettem az egészet, de a zenéről volt szó. Bill benyitott. –Jézusom, mit keresel te itt? Na, húz ki azonnal!- üvöltöttem rá. – Csak beszélni szeretnék veled.- magyarázkodott. Annyira begurultam, hogy a fejéhez vágtam a szivacsot. –Hé, ezt miért kaptam?- kérdezte csupa vizes fejjel. –Miért is? Mondjuk, azért mert nem mentél ki! Most öcsém fürdőjátékát vágtam hozzá. Nem kellett neki több, úgyhogy inkább kimenekült. Amint végeztem, mentem a szobámba. –Mit kerestek ti a cuccaim között? Azt azonnal tegyétek le! Neee, azt hagyd!! Neeee! Azért mégiscsak több a soknál, ha a cuccaim között turkálnak. És nem hiszek a szememnek! A Sexi pasi füzetemet nézegették! És pont Billnél volt nyitva. Olyan vörös fejem lett, amilyen még egy alma sem lehet. Kiszaladtam a szobából, egyenesen a fürdőbe. Bezártam az ajtót és újra énekelni kezdtem. Már az ajtón dörömböltek. –Tudjátok, mikor nyitom ki! Soha napján, kiskedden! Hallottam, ahogy visszamennek a szobába és kutatnak tovább. Nagy csörömpölés. Kinyitottam az ajtót. De az egy óriási csapda volt. Megfogtak, leültettek az ágyra. –Na figyelj. Az nem érdekel minket, hogy benn vagyunk abban a füzetben. Csak az érdekel, hogy hol tanultál énekelni. Ez picit olyan volt, mint egy kínvallatás. –Hát hol? Hát persze, hogy a suliban. Hol máshol? Amúgy tényleg fahangom van? És miért turkáltatok a cuccaim között? Most átvettem a szerepük. Elmondták, hogy nagyon jó hangom van és hogy lenne egy kérésük. – És mi lenne az a kérés?- kérdeztem, mert nem tudtam elhinni, hogy jó hangom van. De ha jó hangom van, akkor a tanáromnak van rossz füle. –Hát arról lenne szó, hogy eljönnél-e velünk egy kis időre Németországba? Nem muszáj most válaszolnod. Gondold át. Kimentek a szobából. Elfeküdtem, majd elkezdem gondolkodni. Ha most elmegyek, akkor ki fog a lovakkal foglalkozni és mi lesz az iskolával. De ha nem megyek, akkor pedig magamra haragítom a tesóimat. –Na, most mi legyen?(sóhaj)- kérdeztem a  poszterlovaimtól. –Elmegyek! Ilyen választást úgyse hozhatok még egyszer! Bill!! Tom!! Megyek!!- futottam ki a szobámból le a lépcsőn.