- Na, meggondoltad magad? Jól tetted!- mondta Tom, miközben kihúzta a fejét a hűtőből. Anyáék elmentek vásárolni, a tesóim meg a mamánál. Szerencsénkre. Ha ezt meghallották volna, én már az angyalok között sétálnék. –Holnap indulunk.

- Már holnap? De anyáék nem tudják! És holnap este jönnek csak meg. És…… és amúgy is. A suli. Elmegyek csak nem most. Úgy jó? Ugye jó??- kérdeztem meglepett hangon. Látszott rajtuk, hogy nem egyeznek bele. – Na jó. De anyáékkal hogy legyen?

- Majd mi megbeszéljük velük. Nyugi. Mindent elrendezünk. De most menj pakolni, mert az estét egy hotelben töltjük.

Futottam fel a szobába, hogy összepakoljak. Bőröndök az ágyon.

-Na jó! Mit vigyek magammal? Ezt biztos viszem. – mondtam miközben összehajtottam a fekete, mély kivágású estélyimet. – Hé, mi ez? A bőrönd egyik zsebében egy fotót találtam. Három gyerek a tengerben játszik. Két szőke hajú és egy barna. A barnában felismertem magam, a szőkék pedig Bill és Tom volt.

- Szóval mikori ez a kép? Talán 13 éves? – gondolkoztam és megfordítottam a képet. És tényleg 13 éves volt. Gyorsan visszadugtam.

- Kész vagy? Mindjárt itt a taxi. - Bill dugta be a fejét az ajtón.

- Még el se kezdtem. Segítenél?

- Persze. 1.., 2.., 3…….

Összepakolt egy kupacba mindenféle ruhákat, majd bele tuszkolta a bőröndbe. Ráült, de még mindig nem csukódott be. Felállt és elkezdett ugrálni rajta.

-          Hé, az úgy nem fog menni! Várj, segítek.

Odabújtam mellé és lenyomtam a csatot.

-          Na ezt így kell!

Erre Ő átkarolt és megcsókolt. Pár percig élveztük, majd elnyomtam magam mellől.

-          Ez most mi volt? De….- kezét a szám elé emelte és így nem tudtam befejezni.

-          Ezt azért kaptad…- Tom nyitott be az ajtón. Mint mindig a legrosszabbkor.

-          Csak szólni akartam, hogy itt a taxi. Ugye nem maradtam le semmiről?

-          Nem. Nyugi semmi fontos.- nyugtattam Tomot.

Bill megfogta a bőröndöket és levitte helyettem. Elbúcsúztam a macskáktól és a lovaktól.  Felhívtam a barátnőm, hogy rendezze ő egy napig a lovakat. Beszálltunk és elindultunk. Tom ült elől, Bill és én hátul. Bill megfogta a kezem. Nagyon jó érzés volt. Rámosolyogtam. Nagyon álmos voltam ezért pár perc múlva el is aludtam az autóban. Kevés alvás után arra ébredtem, hogy Bill az ölében tartja a fejem és simogatja a hajam. Kibújtam a kezei közül és úgy tettem, mintha semmi sem történt. De Tom már tudta. Pár perc múlva ott voltunk a hotel előtt.  Bill felvett egy napszemüveget és egy sapkát. Én is a fejembe húztam egyet. Kiszálltunk. Pár fotós és rajongó várt minket. Én csak besétáltam, mintha nem is velük lennék. De Bill magához hívott és átölelt.

- Bill nem szeretném, ha ebből félreértés lenne.- suttogtam oda neki.

- Nem lesz semmi gond. Csak mosolyogj!- felelte.

Azt tettem, amit parancsolt. Páran még interjút is akartam velünk készíteni. De a testőrök nem engedték a közelünkbe őket. Bementünk a portára és megkaptuk a szobák kulcsát. A cuccok már fenn voltak. Besiettem a saját szobámba és ledőltem az ágyra. Hosszú perceken keresztül csak a plafont bámultam és azon gondolkodtam, mi ütött Billbe. Nem hittem a családi szerelemben, mert szerintem nem jó dolog. De most be kell vallanom, nekem is tetszik Bill. Most mit tegyek? Várjam, mi legyen, vagy elmondjam neki? Annyira kimerültem, hogy egyből el is nyomott az álom, ezek a gondolatok után.  Valaki ébreszgetett. Tom volt az.

-          Niki, gyere Bill és mindenki téged keres! Ébredj!! Hahóó!! Niki!

-          Még alszok! Nem látsz? De mi van, hogy mindenki vár?

Nem válaszolt semmit, csak kiment. Gyorsan felkaptam valami rendes ruhát és indultam le én is. A lépcsőről szalagok lógtak le. Minden fel volt díszítve. Nagyon szép volt. És nagyon sötét is! J A lépcső alján Bill várt rám. Nagyon elegáns volt.

-          Uram, atyám! Itt meg mi van?

-          A születésnapod!- válaszolták egyszerre a „többiek”.

Nagyon meglepett ez a dolog, hogy szülinapi bulit tartanak nekem.

-          De az otthoni bulival mi lett? –kérdeztem.

-          Ja, semmi, csak felhívtuk a meghívottakat, hogy ide jöjjenek. –felelte Bill.

-          De mindenki olyan elegáns. Miért? –tudakoltam

-          Ez meglepetés. Gyere.

A legjobb barátaim, rokonok és ismerősök álltak sort a lépcső alján. Olyan szép volt minden. Tökéletes! Kimentünk a hátsó ajtón és beültünk egy fehér limuzinba. Tom  már benn ült. Ő is nagyon elegáns. Csettintett egyet és elindultunk. Bill közben telefonon beszélt valakivel. Pár perc múlva megérkeztünk a célunkhoz. Egy kis épület volt. Kicsi, de nagyon takaros. Billék bementek, de engem egy csapat vett kezelésbe. Bekreppelték a hajam, valami csodálatos estélyit húztak rám. Gyönyörű, fekete, hosszú uszállyal. Mellrészén fehér gyöngyök, melyek virágformákat alkottak. A végeredmény csodálatos volt. A kis oktondi, falusi lányból egy gyönyörű, kecses hölgy lett. Leültem egy asztalhoz, ahol már vártak rám. Egy pincérféle emberke egy három emeletes, gyönyörű tortát hozott be. Nagyon boldog voltam. Egyszerre öleltem át mindkettőjüket.

- Hát ez még semmi! Várj pár percet.- mondta Tom és felálltak az asztaltól.

Nem tudtam mire vélni, de kíváncsi voltam. Nem tudtam, hogy már megint mit találtak ki. Hát nem fogjátok kitalálni! Bill a színpadról beleugrott a tortába, utána Tom pedig Bill-re! Kiröhögtem a torkom. Csak röhögni lehetett rajtuk. Ahogy Bill csupa tortahabos arccal kikecmereg Tom alól, és ahogy Tom ott énekel Billen. Hát istenem, ilyen hülyéket még nem láttam. Már levegőt se kaptam, annyira nevettem. Ők is elkezdtek nevetni. Ritmusban nevettünk. Aztán Tom felpattant és e bohócsapkát húzott a fejébe. Bill meg csak bámult, az arca még mindig tiszta torta volt. Aztán még jobban hülyültek. Így ment ez 20-30 percig. Aztán kaptunk egy kisebb, de ha minden igaz finomabb tortát. H És igazam volt. Pár perc alatt el is tűnt. Beszélgettünk még egy picit, majd Bill megragadta a karom és kivonszolt a folyósora.  Újra megcsókolt. Most még szelídebben és szenvedélyesebben, mint múltkor.

-          Ez azért kaptad, mert szeretlek. Az előzőt pedig megint csak azért.- válaszolta, miután elemelte az ajkát az ajkamtól.  

Magamhoz húztam és folytattuk tovább. Mindketten megfeledkeztünk milyen kapcsolat van köztünk. Csak smároltun, és smároltunk. Nem érdekelt semmi, még az sem ha beszakadt volna alattunk a föld, vagy ha mellettünk robban fel egy atombomba. Semmi sem érdekelt minket. Csak az, hogy az ajkunk ne térjen el a másikétól.