Felébredtem. Nagyon nyúzott voltam. Megfésülködtem és ittam egy kis vizet. Reggel 7:48 volt. Tom beküldött egy könyvet Billel.  Valami romantikus kötet első része volt. Elkezdtem olvasni. Nem jutottam sokáig, mert vendégeim jöttek:

-          Szia Niki! Hogy vagy?- köszönt Caro.

-          Szia édesem! Jól aludtál?- és köszönt Bill is.

-          Sziasztok! Jobban vagyok, igen. Hát nem valami jó volt itt lenni.

Bill elmosolyodott. Caro leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. Közben Tom is megérkezett.

-          Sziasztok! Caro, hagyjuk együtt a szerelmeseketJ! Gyere, menjünk.

-          Ne már Tom! Hagy beszélgessünk még egy picit.- förmedt rá Caro.

Tom kinyújtotta a nyelvét Carora, majd Caro viszonozta. A végén Tom magához húzta és megcsókolta.

-          Na most kik is itt a szerelmesek?- kérdeztem tőlük.

-          Mindannyian!- mondták egyszerre.

Kimentek, de az ajtó ablakán keresztül még láttam, hogy tovább folytatják. Bill odajött hozzám, majd megcsókolt. Viszonoztam.

-          Figyelj Bill! Valamit meg kéne beszélnünk. – mondtam olyan komolyan, ahogy tudtam.

-          Igen. És mit?

-          Hát ezt az egészet. Ezt a szerelmesdit.

-          Mit kéne ezen megbeszélnünk. Szeretlek és te is szeretsz. Most mi itt a gond?

-          Hát, hogy unokatestvérek vagyunk. Nem tartom jónak a családi szerelmet.- magyaráztam neki.

-          Mostoha unokatestvérek! Nem ugyan az!

Megcsókoltam. Igaza volt. Így már nagyon más. Olyan gyengéd volt hozzám. Nem érdekelte, hogy rokonok vagyunk. De már engem se. Szeretem és ez a lényeg!

-          Szeretlek! Imádlak!- mondtam neki.

-          Én is téged, picim.

Újra megcsókolt, majd kiment. Nem tudtam feldolgozni ezt az egészet. Olyan boldog vagyok, hogy újra van barátom. És ő is szeret! Már másra nem is tudtam gondolni. Egyszer csak bejött a doki.

-          Hölgyem, összepakolhat. Hazaengedjük

-          Köszönöm. És ha lehet ne hölgyemezzen.

Nem is mondott semmit, csak kiment. Bill jött be:

-          Na akkor indulás. A repülő nem vár!

-          Jaj, Bill! Még 2 óránk van.

Átöltöztem és már mentünk is. Tom és Caro kinn ültek a váróban. Hát látszik, hogy van valami köztük. Mindenki szeme láttára ölelkeztek és csókolózgattak. 

-          Hé, tesó. Indulni kéne. – bökte oldalba Bill Tomot.

-          Akkor, szia drágám. Legyél jó!- búcsúzott el Tom Carotól.

-          Minek még búcsúzkodni. Caro is velünk jön. Vettem neki is jegyet. – mondta Bill.

-          Akkor más. – mondta kicsit meglepődötten Tom.

Még gyorsan hazafutottunk, hogy Caronak is bepakoljunk.  Már indultunk is. Becsekkoltunk, majd helyet foglaltunk.  Pár perc múlva elindult a gép.

Leszálltunk. A reptéren sok rajongó várt a fiúkra. Először Tom és Caro szállt le. Tom átölelte Carot és úgy mentek végig a fanok között. Sokan fényképeztek. Bill és én egy pici távolságot tartottunk. Én mentem hátul. Billt körülvették a lányok. Nem tudtam, mit csináljak és így csak mentem tovább. Valaki vágtatott utánam:

-          Niki, várj!

Bill volt az. Végre kiszabadult a rajongók köréből. Átölelt és így mentünk tovább. Páran még kameráztak, de minket nem érdekelt. Tomék már az autóban ültek. Gyorsan mi is beszálltunk. Egyből el is indultunk. Pár perc múlva egy újabb hotelhez értünk.

-          Nekem már elegem van a hotelekből. Nagyon is.- panaszkodtam Tomnak.

-          Ne nekem mond. Én is tökig teli vagyok már. De meg kell szokni. - magyarázkodott.

 Újabb rajongó tömeg várt ránk. Billék megpróbálták elfedni magukat szemüvegekkel és sapkákkal. De nagyon nem sikerült. Egyből körbe fogták őket. Szegénykéim. Caroval meg elindultunk befelé. Az ajtóban megálltunk. Picit vártunk, majd folytattuk utunkat. A portán végre lepakolhattunk. Kinn még mindig folyt az „autogram dömping”.  Majd fél óra után végre megérkeztek ők is.

-          Na végre. Azt hittem, már ott akartok maradni. – mondtam picit gúnyosan nekik.

-          Tudod, itt mindig ez van. Már megszokott dolog. Számomra.- hangzott a válasz Billtől.

-          Sziasztok! Végre hogy ideértetek!- köszönt valaki a hátunk mögül.

-          Gustav. Haver, kösz, hogy megvártatok minket. Picit változott a program.- mondta Tom.

Egyszerre néztünk Carora. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött.

-          Gustav, ő itt Caro. – mutatta be Tom az újdonsült barátnőjét.

-          Szia!- köszöntek mindketten egymásnak.

Köszönések, majd még egy kis fotózódás és végre elindultunk a szobák felé. Tom és Caro egy szobában kaptak helyet. A biztonság érdekében én Billel aludtam. Nem akartam a pár napi eseményt újra átélni. Gustavék külön szobát vettek ki maguknak.  Lepakoltunk és mentünk kajálni. Mindenki bekanalazta a kajáját, csak én tologattam oda-vissza a tányérban. Nem volt étvágyam. Ebéd után elmentünk sétálni egy picit.

-          Niki, mond, hogy szeretsz!- kérte olyan szenvedélyesen, hogy nem tudtam neki ellenálni.

-          Persze, picim. Szeretlek! Szívemből szeretlek! – mondtam neki kedvesen.

Megcsókolt, majd megragadta a kezem és gyorsan visszarohantunk a hotelbe. Nem értettem mit akar, de nem érdekes. Csak az számit, hogy együtt vagyunk. Szeretetben, szerelemben. Felhúzott a szobába, majd leültetett az ágyra. Leült mellém és hevesen elkezdett csókolgatni. Én is viszonoztam. Imádom, amikor ezt csinálja. Ahogy a barna szemeivel rám néz, olyan, mint egy kérlelő kisbárány. Bármit megtenne csak azért, hogy ne veszítsen el. És soha nem is fog elveszíteni!Ha tőlem és tőle függ akkor nem! Mindig is együtt leszünk!