Heves csókolózás közben észre sem vettük, hogy már este 20:00 van. A szerelem időtlen! Ahogy az erős kezeivel tartotta a hátam, és ahogy csókolt az varázsolt el. Olyan megnyugtató volt az ölében ülni és átkarolni. Biztonságban éreztem magam. Vele élem le életem további napjait. Ha még ilyen könnyen menne minden, mint ahogy azt gondoljuk. De sajnos semmi sem tart örökké. Mint ahogy a mi kis enyelgésünk sem. Elhúzta az ajkát, majd megcsókolta a homlokom.

-          Bocsi, picim, de próbára kell mennem.- mondta

-          Azt már lekésted. Nézd az órát!- feleltem.

-          Már ennyi idő van? Huh, remélem, nem lesznek dühösek a fiúk.

-          Biztos nem. Szerintem megértik.

Szépen lekéste a próbát. Még jó, hogy nem a koncertet! De ezt most, hogy magyarázom ki Toméknál? Majd megoldom.

-          Megyek, lefürdök .- mondtam miközben elsimítottam a haját a szeme elöl. Csak úgy sugárzott belőle a szeretet.

-          Várj, megyek én is!- ajánlotta.

-          Most egyedül szeretnék lenni.

-          Ahogy gondolod. Itt kinn várlak.

Gyorsan megmosakodtam és már mentem is. Bill az ágyon feküdt és a tv-t bámulta. Ahogy láttam híreket nézett. És rólunk volt szó. Én is csatlakoztam hozzá. Olyan dolgokat mondtak rólunk, aminek még a fele sem igaz. És hogy eljegyeztük egymást! Na ez meg a másik! Ilyenre még gondolni sem mertem 15 évesen. Maximum 19 évesen jöhet szóba. De akkor is. Ilyeneket kitalálni. Gyorsan lekapcsoltam a készüléket, majd lefeküdtem Bill mellé. Átkarolt majd magához húzott. Olyan meleg volt a teste. Felmelegített. Pár perc alatt el is aludtam.

Valami hozzámért. Hirtelen felriadtam. El is felejtettem, hogy nem otthon vagyok, és hogy Bill mellett alszok.

-          Szia édes. Végre felkeltél.- köszöntött Bill.

-          Jó reggelt.- köszöntem én is neki.

-          Miért Jó reggelt? Már fél 12:00 van.

-          Jézusom. És te eddig engem néztél?

-          Tudod, olyan aranyos vagy ahogy alszol. Ahogy szuszogsz. Olyan angyali. Nem bírok betelni veled.

Elmosolyodtam. Hogy valaki aranyosnak mondjon alvás közben? Nem is gondoltam rá. Inkább nyújtóztam egyet és már ki is kecmeregtem az ágyból. Bill még mindig az ágyon ült, és engem követett a szemével. Felöltöztem, majd lementem enni. Tomék már lenn ültek az asztalnál.

-          Sziasztok.- köszöntem.

-          Szia, álommanó.- köszönt Tom.

-          Szia.- köszönt Georg és Gustav.

Leültem, majd bekaptam pár falat rántott szeletet. Elkezdtünk beszélgetni. Közben megérkezett Caro is. Leült Tom mellé, majd percekig csókolgatták egymást. Ugy néztem rájuk, mint az örültekre, de nem mondhatok semmit, mert mi Billel tegnap ugyan ezt csináltuk. Gustav nagyon jó vicceket mondott. Egymást szívattuk. Elkértük a másik telefonját, beállítottunk valami ciki csengőhangot, majd megcsörgettük őket. Georg olyan mérges lett, mivel egy káromkodósat állítottunk be nála. Hát picit kemény tréfa volt. Majd a fiúk elmentek próbálni, mi meg Caroval elmentünk vásárolgatni. Vettem egy pár cipőt, meg egy toppot. 2 óra vásárolgatás után meguntuk magunkat és beültünk egy kávézóba. Többen felismertek minket. Pár perc kávézgatás után, újra elindultunk. Most már hazafelé. Caroval jókat nevettünk. Kipakoltuk a cuccokat, majd tv-ztünk. Nem volt semmi jó műsor. Inkább elkezdtem rendet rakni. Mintha egy atombomba robbant volna fel a szobában. A takarók össze-vissza az ágyon. Ruhák szétszórva. Szóval óriási rendetlenség. Fél óra alatt végeztünk. Közben Billék is megjöttek. Tom és Caro már húztak is. Nem tudom hova mentek, nem is érdekelt.

-          Valamit szeretnék mondani. Fontos!- ültetett le Bill az ágyra.

-          Mondjad, drágám.

Előhúzott a zsebéből egy dobozt. Nem volt olyan pici, de csak arra gondoltam. Kinyitotta. Egy gyönyörű fehérarany nyaklánc volt benne. Rajta virágok és hold alakú figurák. Nagyon szép volt. Felrakta a nyakamba.

-          Gyönyörű.- mondta.

-          Én vagy a nyaklánc?- kérdeztem viccesen tőle, ahogy nézegettem az ajándékot.

-          Hát, te édes! Ki más?- hízelgett.

Megfogta a kezem és végigcsókolta. Ledöntött és letépte a ruhám. Ez az! Megkapom, amit akartam. De ehhez én még picit fiatal vagyok hozzá. Kitöröltem az ilyen gondolatokat az agyamból és inkább én is csókolgattam. Pár percnek tűnt, de igazából pár óra volt. Nagyon élveztem. Végighúztam a mellkasán a kezem. Hideg volt. Lassan felém fordult és megcsókolt. Megsimogatta az arcom, majd kaptam még egy csókot.  Újra kitört belőlünk a csókolózás. Mobilcsengés szakította félbe az enyelgésünk. Tom mobilja csörgött. Csak éppen valahogy bekeveredett Bill szobájába. Gyorsan magamra húztam a takarót, Bill meg felvett egy alsót, ha mégis Tom benyitna ne anyaszült meztelenül találjon minket. És senki nem nyitott be. Szerencsére. De már nem folytattuk. Gyorsan felkaptam valami ruhát és mentem enni. Vittem Tom mobilját is. Fura. Carot nem láttam sehol. Tom szomorúan az asztalra borult és úgy ült.

-          Neked meg mi bajod van?- kérdeztem tőle picit viccesre véve a figurát.

-          Minden! Nem megy semmi! Amíg ti ott fenn enyelegtek, addig én itt lenn elvesztettem a barátnőm! Erre mit mondasz?- mordult rám.

-          Hogyhogy? De hát…. Caro….szeret téged. Vagy rosszul tudom?

-          Nagyon is! Itthagyot!

-          Mesélj! Mondj el mindent, de semmit se hagyj ki!

Leültem mellé, majd elkezdett mesélni. Már értem miért ment el Caro. Hát Tomtól ez picit butaság volt.

-          De tudod, hogy ő ilyen könnyen megbántható. – mondtam neki.

-          Sajnos későn tudtam meg.

Éreztem a nadrágzsebemben Tom mobilját. Gyorsan kivettem és odatoltam elé.

-          Ez a tiéd. Előbb csörgött. – tájékoztattam.

Nem válaszolt, csak felvette az asztalról a telefont. Megnézte, ki hívta. Majd felállt és tárcsázott. Itthagyott egyedül az asztalnál. Gyorsan felsiettem a szobánkba. Bill sehol.

-          Na aztán te is jól el tudsz tűnni!- mondtam hangosan. Ha mégis valahol itt lenne, legalább meghallja.

-          A fürdőben vagyok!- kiáltotta.

Leültem az ágyra. Nem tudtam mit csinálni. Nagyon unatkoztam. Lefeküdtem. Megtaláltam Bill határidő naplóját. Megnéztem a mai napot. Nem vagyok egy kíváncsi típus, de nagyon érdekelt.

-          Ékszerész…….Koncert…..De uncsi. –mondtam.

Megakadt a szemem a gyűrű szón. Egyre csak ezen járt az eszem. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Gyorsan visszadugtam a párna alá a könyvet.

-          Na, hiányoztam?- kérdezte.

-          10 percért? Hogyne hiányoznál?- válaszoltam.

-          Figyelj! Ma koncert. Eljössz?

-          Persze! Hülye kérdés volt.

Mosolyogva megfordult és kiment. Közben magamra vettem valami normális cuccot, ami koncertre is jó. Tom rohant be:

-          Gyertek, itt a busz!- mondta

-          Ok, indulunk is.- válaszolt Bil.

Gyorsan lementünk, majd elviharzott a kocsi velünk együtt. Pár perc múlva ott voltunk a csarnoknál. Sok rajongó, őrjöngő tömegek.  Testőrök segítségével átjutottunk a tömegen. Egy sátor felé vettük az utunk.  A fiúk szétszóródtak a sátor elkülönített részeiben.  Leültem egy székre az építmény közepén.  Végül kb. 1 óra múlva megjöttek. Mindketten koncertkészen álltak.  Beengedtek a nézőtérre. Olyan nagynak látszott. Beálltam az első sorba. Közben a rajongókat is beengedték.  Majd elkezdték a zenélést. Tom nagyon szomorúnak nézett ki és ez a zenéjén is látszott.  Majd az ötödik szám közepén valaki megbökte a hátam. Nem hittem a szememnek.

-          Te hogy kerülsz ide?- kérdeztem.

-          Hát tudod, gondolkodtam a jövőn és úgy döntöttem, hogy Tommal kell leélnem a hátralévő időm. – válaszolta Caro.

Közben elkezdtem telegetni a kezemmel, hogy Tom figyeljen ide.  Végül ránknézett.  Amint meglátta Carot, egyre boldogabban kezdett játszani. Végül az egész koncert lezajlott.  A közönség már kiment. Mi még mindig ott álltunk a helyünkön. Végül megjöttek a srácok is. Tom egyből rávetette magát Carora. Csókolóztak meg az ilyenek.  Végül Tom bocsánatot kért Carotól.  Billel csak ölelgettük egymást.  Végül elindultunk kifelé. A fiúkat megtámadták a rajongók. Gustav odáig elment, hogy megtapogatott egy csajt.  Georg nyugodtan osztogatta az autogramokat. Billék el se mozdultak mellőlünk.  Nem érdekelték őket, hogy fényképeznek, vagy filmeznek.  Csak mellettünk akartak lenni. Megszámolhatatlan idő után végre visszamentünk a hotelbe. A portás egy levelet adott át nekem. Anyuktól jött.  Belegyömöszöltem a kabátom zsebébe.

-          Majd később elolvasom. – nyugtattam meg Billt aki már tágra nyitott szemekkel nézett rám, mivel azt hitte, hogy veszekedni akarnak a levélben.

Másnap reggel korán keltünk. Átköltöztünk a Kaulitz-házba. Végre nem kell elviselnem a hotellevegőt. A felosztás ugyan az volt, mint a hotelben. Én Billel, Caro Tommal. Amíg Bill fenn pakolt a szobában, addig én elolvastam a levelet.

„Kedves kislányunk!”

Tudjuk, hogy szeretnél még maradni egy picit az unokatestvéreiddel, de sajnos közeleg a vizsgaidőszak. Sok tanulni valód van itthon. A visszafelé jegyeket már megvettük. El is küldtem azokat. Caronak is haza kell jönnie, mivel az ő sulijukban is vizsgaidőszak van. Remélem megérted, hogy tanulni is kell. Küldtem még egy kis költőpénzt is, hogy legyen addig valamit költeni. Várunk haza titeket. A gép 2006. XII. 2.-án indul. Legyetek jók és siessetek!

Anya és Apa