-          Wir sind jung und nicht mehr jugendfrei…..- ébresztett a megszokott szöveg. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból.

Lenyomtam a mobilom, majd visszanéztem. Bill még mindig aludt. Ugylátszik őt még egy trombitáló elefánt sem tudná felébreszteni. Felöltöztem és lementem a konyhába. Gyorsan csináltam szendvicseket. Felhúztam a cipőm és kimentem az ajtón. Elmentem gyorsan a közeli ajándékboltba. Vettem egy kis képeslapot. Felkészülök a holnapi elbúcsúzásra. Visszasiettem. Szerencsémre senki sem kelt fel. Fél 8 volt. Csináltam teát is. Leültem és gondolkodtam. Hogy legyen a holnapi nap. Hogy szökjünk meg. Végül kiterveltem egy tervet. Fél óra múlva Tom mászott le a lépcsőről.

-          Veled meg mi történt? Olyan nyúzott vagy. – mondtam. Haja össze-vissza, a szemei majd leragadnak.

-          Jó reggelt neked is. Csak fáradt vagyok. Csinálnál egy kis kávét? Most jó lesne.

Kimentem a konyhába és készítettem két adagot. Ha Tom ilyen, akkor Caro milyen lehet. Lábujjhegyen mentem be s szobába, mivel Tom elaludt a kanapén. Inkább kimentem az udvarra. Szép idő volt. Sütött a nap, pedig már december van. Nem is volt olyan hideg, mint tegnap. Leültem az egyik fa alá. A fű vizes volt. Nagyon nem érdekelt. Vártam, vártam és csak vártam. Nem is tudom mire. Talán a holnapra vagy a szerelemre. De hisz a szerelem már utolért. Leragadtak a szemeim. Álmomban a madarak a felhőkig repítettek. Majd nyomást éreztem a vállamon. Kinyitottam a szemem. Bill állt előttem.

-          Mit keresel te itt? Nincs picit hideg ahhoz, hogy kinn üldögélj?- kérdezte.

-          Csak gondolkodtam. Meg nem akartam Tomot zavarni.

-          Na gyere, menjünk be.- megfogta a kezem és felhúzott. Átölelte a csípőm és megpuszilt. Semmit sem sejt arról, ami be fog következni. Csak a földte bámultam. Néztem, ahogy a fűszálak eltűnnek, majd újra előtűnnek. Majd beértünk a házba. Tom nagy meglepetésemre már a tv-t bámulta. Caro a konyhában csinálta a rántottáját. Leültem Tom mellé, és néztük együtt a filmet. Csatlakozott Caro is. Aztán az egészből egy nagy párnacsata lett. Caro etette Tomot, de egy falat félrement. Ebből kezdődött az egész. Véletlenül Billt fejbe dobtam egy kemény párnával. Ő meg azt hitte, hogy Tom volt. Aztán a földre kerültek és bunyóztak. De csak testvériesen. Caroval jókat röhögtünk. Olyan vicces volt, ahogy a földön püfölték egymást. Végül Caro vetett véget a harcnak. Jobbnak láttuk, ha szétválasztjuk őket. Caroék elmentek sétálni. Billel teliettük magunk csokival. Tomét is megettük. Pontosabban Bill ette meg. Majd összebújtunk.

-          Minden rendben? Olyan szomorúnak látszol?- kérdezte.

-          Persze minden a legnagyobb rendben. Csak tudod… hiányzik Sába. – mondtam. Nem akartam az igazat mondani. Most nem. Kb. fél óra múlva megjöttek Tomék. Úgy döntöttünk elmegyünk moziba. Esti vetítés volt. Addig kártyázással elütöttük az időt. Persze mindig Tom nyert.

-          Gyerekek, idő van! Indulni kéne!- oszlatott szét minket Tom. Taxit hívtunk, majd elindultunk a moziba. A moziban nem sokan voltak. Beültünk a terembe. Majd lekapcsolták a lámpákat. Bill megcsókolt.

-          Ugye nem fogsz félni?- kérdezte.

-          Dehogy! Carot figyeld majd. Ő fog folyton Tomhoz bújni.- válaszoltam. Hát volt a filmben pár izgi rész, de a legtöbbször unalmas volt. Caro minden egyes véres résznél Tomhoz bújt. Valaki mondta, hogy ez lesz. Lassan elindultunk hazafelé a film végén. Tomék mentek elől. Billel hátul ballagtunk. Nagyon fáradt voltam. Még egy lépés és nekem végem. Bill látta rajtam, hogy fáradt vagyok. Átkarolt és ez erőt adott nekem. Nagyon jó érzés volt. Hazaértünk. Tomék egyből eltűntek. Billel leültünk a kanapéra. Nagyon késő volt. Bill vállára hajtottam a fejem. Átölelt. Éreztem, hogy szeret. A szívében ott van a lángocska, ami egyre nagyobb és nagyobb. De ha én itt hagyom őrizetlenül, akkor kialszik. De muszáj hazamennem. Sajnálom. Végül a kanapén aludtunk.