Na most én benn, Bill meg kint. Végignéztem a szobát, bár kulcsot nem találtam.

-          Bill jól vagy?- hozzásimultam az ajtóhoz és halkan megkérdeztem.

-          Mondhatjuk.- válaszolt, de már közelebbről lehetett hallani. Leültem az ágyra és a plafont néztem. Aztán kinyílt az ajtó.

-          Hogy… hogy van nálad a kulcs?- kérdeztem meglepődve, már 2 méteres szemekkel (na jó azért nem annyi).

-          Hát a régi jó kulcslopó mód. Cerkával kipiszkálok és az ajtó alá behelyezett lapra esik rá. Onnan csak kihúzod. – magyarázta és leült mellém.

-          Te…te…te hülye! Ilyet ne csinálj még egyszer!- förmedtem rá.

-          Mivel tudnálak kiengesztelni?- kérdezte. Nem válaszoltam, mert a szememből látta. Átölelt és megcsókolt.  Hosszas percek teltek el. Majd lementünk a többiekhez.

-          Figyu, gyerekek! Mért nem megyünk el bulizni?- tette fel a kérdést Georg.

-          Ti mehettek én nem megyek .- mondtam.

-          Ugyan miért? Neked is jó lenne egy kis kikapcsolódás. – kérdezte Tom nagyon meglepődve, mivel úgy ismert, hogy imádok buliba járni. Most meg se tudnám magyarázni neki, hogy miért.

-          Nemtom, nincs kedvem.

-          Akkor én is maradok. –mondta Caro.

-          Már te is szívi?- vonakodott Tom.

-          Már én is picim. Na menjetek és játszatok apácásat. – mondta Caro és a kezével hessegette ki a házból öket.

-          Az meg milyen?- kérdezte Gustav.

-          Az olyan, hogy buliztok, de nem csaltok meg minket. Érthető mindkét tökfejűnek?- mosolygott ki a félig nyitott ajtón Car.

-          Igenis, hadnagy. Pontosabban hadnagy asszonyom!- hülyéskedett Bill. Elég volt nekik ennyi, már mentek is. Gondolom mennyire örülnek, hogy végre nélkülünk mennek el itthonról. Car becsukta az ajtót és hátat fordított annak. Kérdően nézett rám.

-          Ezt meg minek csináltad?- kérdezte és közben megkerült, mintha vallatni akarna .- Válaszolj, Tóth Nikolett Zsófia!. Tudtam, ha valakit az egész nevén szólít, akkor vagy nagyon mérges, vagy csak nem ért semmit. Vagy egyszerűen unatkozik. De ez csak néha lehetséges. Megállt a hátam mögött. Megfordultam, hogy szembe kerüljek vele.

-          Képzeld, majdnem két évig a hiperaktív öcsémmel foglalkoztam. KÉT ÉV! Fogd már fel, milyen hosszú idő! Tudom neked nincs testvéred, de akkor is. Megérthetnéd, hogy teljesen zokni vagyok!- már majdnem üvöltöttem vele. Dobbantottam a lábammal és felsiettem a felső szintre. A lépcső tetején megálltam. Nem volt több erőm, se lelkileg, se testileg. Lerogytam és elkezdtem sírni. Nem tehettem róla. Az öcsém kikészít teljesen. Már előre rettegek, mi lesz Billel. Igaz ö erősebb egyéniség, de mégis folyton szüksége van az erejére. Meg kell nyugodnom, meg kell nyugodnom. Nem lesz semmi gond. Caro feljött és leguggolt mellém.

-          Bocs, nem akartalak megbántani.- mondta és átkarolt. Felálltunk és lementünk a konyhába. Felültem a pultra és az ölembe vettem a zsebkendős dobozt. Eddig nem akartam kimutatni, hogy fáradt vagyok, de nem bírtam tovább.

-          Nem kéne rájuk telefonálni?- kérdeztem. Caro lassan megfordult és tök hülyén nézett rám.

-          Ne legyél már ilyen anyás!- parancsolt rám. Leugrottam a pultról és a tévéhez futottam. Még mindig be volt kapcsolva és a hírek mentek. Élő adás volt. Pont abból a dizsiből, ahol a mi kis vadállataink tomboltak. Olyan felvételek voltak… picit be voltak csiccsentve. És nagyon hajtottak a csajokra.

-          Na ezért még jól megmosom a fejét!- mondta Caro, ahogy pont Tomot mutatták, ahogy egy csajjal csókolózik, és a fenekét markolja.

-          Most akkor, ki az anyás?- kérdeztem, és a hasához vágtam a távirányítót.  Rosszállóan rám nézett és lenyomta a tévét. Gondoltunk egyet és elmentünk aludni. Tomék szobájába mentünk és magunkra zártuk az ajtót. A fiúkat kirekesztjük, mint régen még általánosban, a gólyatáborban és a többi kiránduláson.

Másnap reggel én keltem fel először.  Bekapcsoltam a tévét és felültem az ágyban. Hírek. Még most is a tegnap esti bulin csámcsogtak. De most előkerült egy kép. Bill amint egy másik csajjal csókolózik! Még kibírom, de akkor is. Ránéztem az órára. Fél 8 volt. Akkor már itthon kéne lenniük. Gyorsan felkaptam egy köntöst. Letrappoltam a lépcsőn. Sehol senki. Visszamentem Bill szobájába. Senki. A vendégszobában sem volt senki. Bementem Carohoz és felébresztettem.

-          Caro! A fiúk eltűntek!

-          Jajj, mama haggyá már aludni! Mi… mi van?!Eltűntek? Az meg hogy lehet?!- gyorsan kiugrott az ágyból és a mobiljáért ment. Volt egy nem fogadott hívása. De nem Tom volt. Hanem Tornapipőcske.

-          Torna hívott. Szerinted miért?

-          Honnan tudjam. Biztos nem tudja hova jöjjön. – mondtam és el kellett az arcom takarnom a kezemmel, mivel arra gondoltam, amikor picik voltunk eltévedt a boltban és egy óráig őt kerestük a szülőkkel együtt.

-          Mindegy, visszahívom. –felhívta és elmondta neki, merre kell jönnie.

-          Na mit mondott?- kérdeztem.

-          Fél óra múlva jön. –gyorsan felöltöztünk és elkezdtük végig telefonálni Billéket. Senki nem vette fel. Végül a csengő szakította félbe a telefonálgatást.  Kinyitottam.

-          Szia!- öleltem meg Tornapipőcskét.

-          Hello! Na látod, hogy idetaláltam.- bementünk.

-          Szia Caro! Annyira hiányoztál!- köszönt Lara (Tornapipőcske)

-          Te is nagyon! Nem hiszed el mennyire!-a szokásos dolgok, de persze zt mondják akkor is ha csak 12 órája nem látták egymást. Néha úgy nem értem őket, pedig Larával már 15 éve ismerjük egymást. Még jó, hogy Zikk-Zakk nincs itt. De vajon Kaulitz-fivérek és haverjaik hol vannak?

-          Öhömm, nem kéne megint felhívni őket? Hátha felveszik.- szóltam közbe a szokásos dumapartinak.

-          Na ja. Igazad van. –mondta és elővette a mobilját. Tárcsázta Tom számát Valahol a közelben csörgött. Kinéztem az ablakon.

-          Nézd meg! Ott alszanak a fa alatt, mi meg egész végig őket kerestük!- gyorsan kimentem a kertbe. Caro és Lara követett. Rémes egy látvány volt, ahogy egymás hegyén-hátán ott kinn fekszenek. Caro és Lara feje vörös volt már a visszafogott röhögéstől.

-          Biztos jól bepiáltak. Mit csináljunk velük?- kérdeztem. A többiek csak álltak. Aztán úgy döntöttünk, hogy hozunk pár takarót, és itt hagyjuk őket. Bementünk és leültünk a kanapéra. Sokat beszélgettünk. Kb. 11 lehetett, amikor a hátsó ajtón kopogtak. Bill volt hátán a takaróval.

-          Jön az első szökevény. Beengedjük?- hülyéskedtem.

-          Tudod, rabokat rejtegetni is bűncselekmény.- mondta Lara és elröhögte magát. Végül is beengedtem. Caro már felszerelkezett. Magához vette a fényképző gépet és lekattintotta Billt, amint épp megpróbált egyenesen bejönni a házba. Mondhatom, gyönyörű látvány volt. Amint beért, hasra esett. Mi már nem bírtuk és elkezdtünk röhögni.

-          Mennyit ittál Bill? Gondolom 7 sör meg pár koktél..- szegény megpróbált felállni, de látszott rajta, hogy nem direkt csinálta az egészet.

-          Kábé annyit. Már nem emlékszek. Meg amúgy is Tom erőltette belém az utolsó pár poharat.- mondta és megpróbált átölelni. Arrébb húzódtam és egyenesen a szekrénynek esett. A Lara kérdően nézett rám. Caro megpróbálta magába fojtani a nevetést. Odamentem hozzá. Megcsókoltam és kértem a többieket, hogy segítsenek felvinni. Hát a lépcsőn párszor felborultunk. Közben Georg is bevánszorgott. Ő a kanapén aludt tovább. A többi két szökevény még mindig a fa alatt húzta a lóbőrt.

-          Felmegyek Billhez.- mondtam és elindultam. Épp arra értem fel, hogy Bill valakivel mobilon beszél. Inkább elhúzódtam az ajtótól és vártam egy kicsit. Majd bekopogtam.

-          Na, a kis piás hogy van? Menj, aztán mosakodj le, mert tiszta cigi meg pia szagod van.- volt kedves és egyszer szót fogadott. A mi kis becsiccsentett barátocskánk fél óra múlva kimászott a fürdőből. Igaz már nem volt olyan ingatag, mint fürdés előtt, de még mindig látszott rajta, hogy jól beöntött a garatra.

-          Nem kérsz valami kaját? Ha akarod, rendelek pizzát.- ajánlottam fel neki.

-          Az most jól lesne. Amúgy ki az a harmadik csaj. Tök szexi.- óriási szemekkel néztem rá.

-          Lara a neve. Ilyenkor neked még a macskám lyuka is szexi.- mondtam, de lehet, hogy ő picit másként fogta fel, minthogy gondoltam. Lementem. Már mindenki a kanapén ült. A csajok a konyhában beszélgettek.

-          Csajok, szerintem kéne pár pizzát rendelni. Hát, ha jól számolom, akkor 6 darab kell.

-          6? Ki a franc eszik meg 6 óriás pizzát?- kérdezte Caro.

-          Te, én, Lara, Bill, Tom, Georg, Gustav. És szerintem, lehet még kevés is lesz. De egyenlőre elég ennyi .- mondtam és kimentem a fiúkhoz.

-          Na, éhesek a disco királyok?- azzal a telefonhoz mentem és rendeltem pizzát. 10 perc múlva meg hozták őket. Bill levánszorgott. A négy fiú egyszerre vetette rá magát a kajára. Mi a lányokkal csak néztük őket. Jól gondoltam. Nekik pont elég volt a kaja, de nekünk egy morzsa sem maradt. Zabálás után leültünk a tévé elé. Mint mindig, én ültem a kanapé elé. Larának nem jutott hely.

-          Gyere szívi, ülj az ölembe!- mondta Tom és az ölébe húzta Tornapipőcskét.

-          Tom, neked van barátnőd! Inkább ő üljön az öledbe! Engem hagyj békén.- kimászott Tom kezei közül és felment a szobájába. Caro is felment.

-          Na, ezt jól elintézted. Gratulálok .- mondta Georg és jól hátba veregette a barátját. Gyorsan felmentem a lányok után. Épp a fürdőben beszélgettek. Bementem.

-          Meg kéne leckéztetni. És már van ötletem is, hogy hogyan.- mondta Lara és bosszúval teli lett a szeme.