-          Már megint mire gondolsz?- kérdeztem.

-          Arra, amire te nem. Tom megsétáltatja egy picit Vukkot.- mondta. A bosszúvágy még erősebb lett. A szeme majdnem kiugrott a helyéről.

-          Ahogy gondolod, csak ne szenvedjen sokat.- válaszoltam. Lara már nagyon megrémült barátnője ötletén.

-          De ugye nem lesz semmi baja?

-          Miért lenne? A rókázáson kívül semmi.- Caro megfogott pár WC papírt és beletépkedte a wc-be.

-          Gyertek, segítsetek már.- mondta. Végül mi is megfogtunk párat. Pár perc múlva a WC telilett papírral. Már leöblíteni sem lehetett.

-          Na menjünk és kotyvasszunk valami gyomorfelfordító kaját.- lementünk a konyhába. Caro előpakolt mindenfélét a hűtőből. Elővett egy lábost és beletett egy kis tejet és sót. Aztán tett bele paradicsomot, paprikát és mindent, amit talált. Mi csak néztünk.

-          Most tényleg ezt akarod vele csinálni?- kérdeztem, csak azért, hogy megtörjem a csendet.

-          Ha nem akarnám, akkor nem is csinálnám .- válaszolt. Csak bólintottam egyet és újra csend lett.

-          És szerinted meg is eszi ezt a… a micsodát?

-          Meg fogja. Meg kell, hogy egye!- mondta és belecsapta a főzőkanalat a kutyulmányába.

-          Szerinted normális?- súgva kérdeztem Larától.

-          Most pölő nem.- végül is kész lett a „főztjével” és kirakta egy tányérra. Kinézetre jól nézett ki, de a szaga.. Bevitte a nappaliba és odatette Tom elé. Hátrafordult és odasúgott nekünk.

-          Menjetek és ezt a wc-t is dugítsátok el. –elmentünk és megtettük, amit kért.

-          Ez most miattam van. Szegény Tom, előre sajnálom.- vádolta magát Lara.

-          Nem miattad van. Csak Caro nagyon féltékeny típus.- mire visszaértünk Tom már befalatozott.

-          Nekem nem jár kiszolgálás?- kérdezte Bill, amint leültem mellé.

-          Most nem. De holnap te vagy a soros.- végül a tévére tapadt mindenki szeme. Valami hülye vígjáték volt. Tom a szájához nyúlt.

-          Jön a …- futott ki a wc-re. Elkezdtünk röhögni. Már a fiúk is röhögtek, de ők nem tudták miért. Tom fut fel a lépcsőn.

-          Na mi van Rókakirály? Nem találod a trónod? –kérdezte Caro gúnyosan. Végignéztük, ahogy fentről lefelé és fordítva futkározik. Végül a konyhában kötött ki. Megnéztük mit csinált.

-          Jézusom! Ugye nem nekem kell takarítanom?- kérdezte Bill.

-          Nem!- mondtuk egyszerre Larával és Carora mutattunk. –Ő a tettes.

-          Ti is benne voltatok! Ti csináltátok a wc-t.

-          Csak, mert azt parancsoltad nekünk. –Tom a szemetesbe tette sétálni Vukkot.

-          Minden rendben? Gyere, felsegítünk a szobádba.- ajánlottam fel neki. Felvittük. Bill fenn maradt vele.

-          Jézusom, mi nem vagyunk normálisak. –mondtam, amint becsuktam az ajtót.

-          Akkor az öcséd mi?!- felelt Caro.

-          Öcsém! Az öcsém holnap jön! – elkezdtem a fejem a falba ütögetni. Hogy is felejthettem el?

-          Mit csináltok?- dugta ki Bill a fejét az ajtón.

-          Semmit. - gyorsan elmozdultam a fal mellől, hogy ne lássa, valóban mit csinálok. Visszament, én pedig a fejemre csaptam.

-          Na jó, tudom hülye vagyok, de hogy felejthettem el? Ezzel most inkább nem foglalkozok. Na gyertek, menjünk sétáljunk egy picit. Ez az utolsó nyugis napunk.- mondtam és lementünk az előszobába. Felkaptam a kabátom és kimentem a többiek előtt. A hideg, őszi levegő megcsapta az arcom. Éreztem, hogy a friss levegő energiával tölt fel. Olyan nyugodt a természet. De sajnos nem minden része. Ott vagyunk mi, a folytonos hangoskodás és a családom, ahol az öcsém felborította az eddig jól működő egyensúlyt. Nyugalmat az ember csak egy nyugalmas társsal érhet el. De Bill mindig mozog, csak néha nyugszik le. Talán mégse illünk össze? Erre még gondolni sem szabad! Mi egy páros vagyunk és az is leszünk. Belegondolni sem tudok, hogy mi lenne velem Bill nélkül, és ha egy másik fiúval kéne élnem. Majd a jövő válaszol a kérdésemre! Ez a megoldás!

-          Na mehetünk?- lökött meg Lara. Úgy gondoltuk, hogy inkább az erő felé sétáljunk. Egyre sötétebb lett. Már alig láttunk valamit.

-          Nem kéne visszamenni? Egyre sötétebb és hidegebb is lesz.- kérdeztem a többiektől. Elindultunk visszafelé. Már az eső is elkezdett esni. Tiszta vizesen, de azért hazaértünk. Caro megállt az ajtó előtt és kicsavarta a haját. Szerencsére nálam volt sapka. Lara is kicsavarta az ő világos vörös haját. Nagyon jól állt neki ez a szín.

-          Na végre megjöttetek! Hol a francban voltatok?- anyáskodott Bill.

-          Csak sétáltunk egy picit. És ha látnád, egyben megérkeztünk.- mondtam. Végignézett rajtunk. Majd elment. Összenéztünk.

-          Na, ez mi volt? Úgy látszik nem is mi vagyunk az anyásak .- mondta Caro. Elkezdtünk halkan nevetni. Gyorsan felmentünk a szobánkba és átöltöztünk. Lementünk a nappaliba. A többiek leültek. Már Tom is jobban volt. Georg és Gustav már hazament. Bementem a konyhába. Bill ott várt. Teát főzött. Elővettem a hűtőből egy kis csokit. Ahogy hátrafordultam, nekiestem a hűtőnek. Bill ott állt mögöttem. Közelebb jött és átkarolt a derekamnál. Közelebb húzott magához és megcsókolt. Nem ellenkeztem. Majd hátrált egy picit, és elővett egy kis dobozt a farzsebéből.

-          Picim, hallgass meg! Én szeretlek, és veled akarom leélni a hátralévő életem! Ugye, elfogadod?- felkattintotta a doboz tetejét.

-          Bill..én is szeretlek, de…de.-nem tudtam befejezni, mert finoman befogta a számat. A dobozka tartalma egy gyönyörű ezüst gyűrű, amiben sok kicsi zöld gyémánt volt. Bill megfogta a kezem, és az ujjamra csúsztatta a gyűrűt.

-          Ez gyönyörű. Én is szeretlek! És igen! Elfogadom!- már folytak a könnyeim. Átöletem és megcsókoltam. Megfogta a kezem és kihúzott a nappaliba.

-          Bill. Várj a csokim ott maradt.- mondtam, és visszafelé kezdtem húzni.

-          Jaj ne má’, hogy egy csoki fontosabb nálad, mint a férjed?- végül is belenyugodtam, hogy az áhított édességet most nem kaphatom meg. A nappaliba értünk. Senki sehol.

-          Na ezer jól eltűntek. Mondhatom szép!- mondta Bill és elengedte a kezem. Már nagyon fáj az erős szorítása miatt. Elkezdtem dörzsölgetni.

-          Szerinted hol vannak? Talán ők is most jegyzik el egymást egy nagyon romantikus helyen, mint például a wécé?- viccelődtem. Bill komolyan rám nézett. Látszott rajta, hogy nem érezte viccesnek.

-          Gyere, keressük meg őket. - mondta és elkezdett húzni.

-          Jó, tiéd a bal oldali összes szoba, enyém a jobb oldali összes.- végignéztük az összes szobát, de sehol se voltak.

-          Jól eltűntek. Na, mindegy. Lehet, csak szórakoznak velünk, és kinn vannak az udvaron. –épp amint kimondta, akkor jöttek be az ajtón. Picit gúnyosan néztünk rájuk.

-          Hol a francicába voltatok?- kérdeztem. Picit megijedtek a beszédem hangzása miatt. Lehetett hallani, hogy nagyon fel voltam dúlva.

-          Nyugi, cica, csak kettesben akartunk hagyni titeket. Hallottuk, ahogy nekiestél a hűtőnek és bekukucskáltunk. Bill észrevett minket és egy pici kézlegyintéssel kitessékelt minket. Érthető?- magyarázta Tom. Bill felé fordultam. Úgy nézett rám, mint a most született bárányok.

-          Jól van, nem úgy szántam, hogy el is kell menni a háztól. Csak, hogy ne lásson meg Niki titeket. –ránéztem. Éreztem a szeméből áradó szeretet és a nyugodságot. Gondoltam másfelé terelem a szót.

-          Ja, holnap jön az öcsém. Úgy menjünk ki elé, mint férj és feleség vagy menjek Caroékkal?- kérdeztem, és közelebb húzódtam hozzá.  Ő rám nézett. 

-          Gondoltam. Jó akkor megyek Caroékkal. Akkor megyek és megpróbál lakhatóvá tenni a szobám.  Ja, Lara, nem akarsz itt aludni? Szerintem, inkább ne menj haza. Már késő van.

-          De, szívesen alszok itt. –mondta. Intettem neki, hogy jöjjön velem.  Gyorsan utánam futott.

-          Keresel még valamit, vagy ideengedsz engem is? – Bill hangja visszazökkentett a valóságba. Vagyis az egész eljegyzés csak a fantáziám szüleménye volt.

-          Ja, bocs. Csak ez a csoki kell…- mondtam és megfogtam 3 darab csokit. Aztán gyorsan kimentem a konyhából, be a nappaliba.

-          Hoztam egy kis kedvcsinálót! Ki kér?- felemeltem a csokikat. Kérdezni sem kellett volna, mivel már a kedvcsináló szóra rávetették magukat az édességre. Mint, mindig nekem nem jutott, pedig most többet is hoztam. Tom volt a legtorkosabb. Mint mindig. :) „Kaja” után felmentem a szobámba. Egy kis egyedüllétre volt szükségem. Bekapcsoltam az MP3-amat és Avril új számát hallgattam. Kinyitottam az ablakot és kiültem a párkányra. Közben elkezdtem én is énekelni. Figyeltem az utcán elhaladó autókat és az embereket. Fura látvány lehettem, ahogy az ablakban ülök és éneklek. Nagyot szippantottam a levegőből. Melegséget éreztem a vállamon. Hátrafordultam, de egy picit ügyetlen voltam és majdnem kiestem az ablakon. Gyorsan beugrottam a szobába. Bill állt velem szemben, picit megijedve. Közelebb jött és a fülem mögé tűrte a hajam. Közben levettem a fejhallgatót. Félredobtam az mp-t és inkább Billre figyeltem. Megcsókolt és én viszonoztam. Közben a hajammal játszott. Átkaroltam a nyakát. Egyre vadabbul kezdett csókolni. Egy picit eltoltam magamtól és belenéztem a szemébe. Hosszas percekig néztük egymást. Majd lesütöttem a szemem. A földet figyeltem. Megsimogatta az arcom és picit felfelé nyomta.

-          Valami gond van? Mond el nekem nyugodtan.

-          Semmi, csak egy picit szédülök. –mondtam. Odakísért az ágyhoz és segített leülni. A hasamra tettem a kezem.

-          Biztos minden rendben? Ne hívjak orvost?- kérdezte.

-          Nem kell, pár perc és rendbe jövök. –nem tudtam mi a bajom, de meg akartam nyugtatni. De aztán még rosszabban lettem.

-          Inkább tényleg hívjad azt a dokit.- hátradőltem az ágyon. Bill kihátrált a szobából. Lehetett hallani, ahogy lefut a lépcsőn. Pár perc múlva visszajött.

-          Mindjárt itt lesz. Minden rendben lesz. –valahogy nem tudtam hinni neki. Az oldalamra dőltem.

-          Bill..hozz gyorsan egy vödröt, mert.. - nem tudtam befejezni, mert az ebéd a földön landolt. Bill picit undorodva nézett rám. Fel akartam kelni, de ö visszanyomott és hozott egy vödröt.

-          Várj, felmosok.- mondtam.

-          Nem, neked most pihenned kell. Majd én.- visszabújtam a takaró alá. Picit elgondolkodtam. Bill eddig undorodott mindentől, most meg képes lesz felmosni a „megemésztett kaját”. Hozott egy rongyot és felmosott. Tom jelent meg az ajtóban a dokival együtt. Billék kimentek a szobából. Hosszas percek teltek bele, mire az orvos elmondta, hogy mi a bajom.

-          Nos, hölgyem. Van egy jó hírem. Ön egy kisbabát hord a szíve alatt.- alig akartam elhinni, amit mond. Éreztem, hogy kihagyott a szívem. Pár pillanatig levegőt sem tudtam venni.

-          Ez igaz? Mondja, hogy csak álmodok. –kérdeztem. Az orvos csak a fejét rázta.

-          Ez a valóság.

-          Akkor kérem Billnek ne mondja el. Ha lehet, inkább senkinek. Mondjon valami mást. Kérem.- a legcukibb nézésemmel néztem rá. Csak bólintott és távozott is.

-          Viszlát. Hát akkor sok szerencsét.

-          Viszlát. –köszöntem el, és orrig bebújtam a takaró alá. Épp becsuktam volna a szemem, de már jött be Caro.

-          Jól vagy? Bill mondta, hogy itt volt nálad a doki. Én meg egy picit elmentem sétálni.- leült a lábamhoz az ágyra.

-          Persze, jól vagyok. Légyszi, csukd be az ajtót. Szeretnék mondani valamit.- felállt és bezárta az ajtót.

-          Na, kivele! –sürgetett. Ledobta magát az ágy végébe. Felültem.

-          Ugye előbb volt itt a doki. Azt mondta, hogy.. terhes vagyok. De ezt ne mond el senkinek se.

-          Gratulálok! De hogyan, ha csak két napja vagyunk itt?

-          Tudod, nyáron nagyon hiányzott Bill. Felhívtam, és azt mondta, hogy úgyis ott koncerteznek, úgyhogy találkozzunk egy hotelben. Gondolom ott történt. Bocs, hogy nem mondtam el, de olyan gyorsan jött az egész. – elmondtam neki végül is, hogy mi történt.

-          Szóval, most körülbelül 4 hónapos terhes vagy? Amúgy szólhattál volna, de semmi baj.  A lényeg, hogy jól legyetek mind ketten. Na megyek, átengedem a látogatást az apukának.- mondta kis mosollyal az arcán.  Visszafeküdtem. Kopogtak.

-          Gyere be.

-          Minden renden? A doki azt mondta, hogy sokat kell pihenned meg nyugalomra van szükséged.

-          Azt meghiszem. Bill, holnap jön az öcsém. Kikísérsz elé a reptérre? –picit elhallgattam. Billen látszik, hogy gondolkodik.

-          Persze. Miért ne? –egyre közelebb jött hozzám. Aztán amikor már nagyon közel volt, megcsókolt. Picit közelebb húztam. Majd megállt és rám nézett.

-          Valami baj van? Olyan furán csókolsz.

-          Semmi bajom, csak fáradt vagyok.

-          Akkor megyek is. Pihend ki magad. Holnap korán kelünk. – mondta és elindult az ajtó felé.

-          Várj. Most hol alszol?- kérdeztem.

-          Majd a kanapén.- válaszolt és ki is ment. Lehunytam a szemem. Nem kellett sokat várom, már el is aludtam. Nagyon aggaszott, hogy mi lesz, ha megszületik a baba. Még nem is beszéltünk erről.