-          Na Bill, ezt ne akard, hogy fel vegyem.- mondtam, ahogy kihúztam a ruhát a papírból. Egy fekete, hátul mélyen kivágott, nyakba akasztós ruha volt. Végül is felvettem. Nézegettem magam a tükörben. Picit fura volt a látvány, mivel én csak nagyon ritkán veszek fel szoknyát. De rá kellett jönnöm, hogy végül is jól ál. Kimentem, le a lépcsőn.

-          Wooow, milyen jól nézel ki csajszi! - mondta Tom, ahogy észrevett. Bill is felnézett. Egymásra mosolyogtunk.

-          Tesó, ha lehet, ne mássz rá az én csajomra.- ütötte vállba Bill a tesóját. Átöleltem Billt és megcsókoltam. Aztán elbúcsúztunk a többiektől és mentünk bulizni. Az út közben kiderült, hogy egy házibuli lesz. Mire odaértünk, már javában folyt a party.

-          Na itt is vagyunk. Jól kiszórakozzuk magunk.- mondta Bill. A ház ablakain wc papírok lógtak, a zene…uhh, hát a zene teljes erőből ment. Végül bementünk. Nem volt olyan sok ember.

-          Bill. Ismerhetek én innen valakit?- csimpaszkodtam a kezébe. Ő csak rám mosolygott és ment beljebb. Pár csaj a nappaliban beszélgetett. Észrevettem köztük Larát. Odamentem hozzá.

-          Szia. Te, hogy hogy itt vagy?- kérdeztem tőle, olyan hangosan, hogy még a zenét is túl beszéltem.

-          Szia. Holnap megyek haza és gondoltam, hogy bulizok egy picit. Csajok, ő Niki. Niki, ők Jasemin, Claudia és Veronica.- mutatott be a lányoknak. Mind a hárman németek voltak. Jól lehetett velük beszélgetni. Bill néhányszor megkeresett, hogy kell-e valami. Elvoltunk a lányokkal. Táncoltunk, meg azért be is ittunk, de én csak mértékkel a baba miatt. Maximum egy kis pohár sört ittam. Majd egy lassabb szám indult. Bill odajött hozzám.

-          Ez a mi számunk. Gyere.- megfogta a kezem és a szoba közepére húzott. Majd átölelt és elkezdtünk táncolni. Billre néztem, ő pedig rám. Majd megcsókoltuk egymást. Aztán gyorsan a csajokhoz futottam.

-          Huu, hát te aztán nagyon jó pasit szedtél össze. –mondta Veronica.

-          Nyugi, már rég együtt vagyunk. – válaszoltam boldogan. Most már több ember is tudja, hogy mi együtt vagyunk. Egy ideig csak beszélgettünk Larával, hogy mit csinál majd otthon. Aztán jöttek érte a nagyszülei. Furcsa volt, hogy Billt már 1 órája nem láttam. Kimentem az udvarra, egy kis levegőt szívni. Ahogy kimentem a hátsó ajtón, már nem is hittem a szememnek. Bill Veronicával beszélgetett. Majd a lány megcsókolta Billt. Éreztem, hogy elönt a düh. A kezemet már úgy ökölbe szorítottam, hogy a körmöm belevágott a tenyerembe. Éreztem, hogy könnycseppek folynak végig az arcomon. Bill felém nézett, de én elfordítottam a fejem. Majd sírva elfutottam. Hallottam Bill hangját, ahogy Veronicával veszekszik. Majd utánam futott. Én csak futottam, azt se tudtam, hogy merre tartok. Egyenesen az erdőbe mentem. Be a sűrűbe, ahol senki sem talál meg.

-          Niki, várj! Megmagyarázom. –kiabált utánam Bill.

-          Nem kell itt semmit se megmagyarázni. Nagyon jól tudom, hogy mi történt ott.- ordítottam vissza neki sírva. Megfordultam. Majdnem elestem, de Bill elkapott. Magához szorított. Kibontakoztam a kezei közül. Eltoltam magamtól és a földet néztem.

-          Hogy teheted ezt? Azt hittem, hogy mi összeillünk, de most rájöttem, hogy tévedtem. Olyan..olyan tuskó vagy! Még reggel azt mondtad, hogy szeretsz, erre most meg…jött az a szajha és máris, úgy gondolod, hogy neked mellette a helyed. Bill..én..én utállak!- nehezen, de kimondtam. Most még több könny szökött ki a szememből. Hátat fordítottam neki. Nem akartam látni az arcát, soha, soha többé. Úgy éreztem, hogy kifut alólam a föld.

-          Niki. Én nem tettem semmit. Ő mászott rám. Értsd már meg! Én szeretlek! Úgy szeretlek, mint amikor megismerkedtünk.

-          Épp ez a gond. Nem csináltál semmit! Pedig megmondhattad volna neki, hogy nem akarod! De te…te aztán semmit sem csinálsz! Akkor is utállak!

-          Édesem.- mondta halkan és megfogta a kezem, de én elhúztam.

-          Ne merj édesemnek nevezni. Már nem vagyok senki édese. Főleg nem a tiéd! Hogy tehetted ezt velem? Pontosabban velünk. Úgy volt, hogy soha sem hagysz egyedül.

-          Mi? Hogy érted, hogy veletek? –kérdezte meglepetten.

-          Úgy értem, hogy terhes vagyok! –mondtam és elfutottam. Földbe gyökerezett a lába, mivel nem jött utánam. Majd egy kicsivel messzebb megálltam és összerogytam. A tenyerembe temettem az arcom. Újra elkezdtem sírni. És már nem is tudtam abbahagyni. Egy belső hang azt mondta, hogy sírjam csak ki magam, mert ez a férfi nem érdemel meg engem. Egy hangos dörrenés törte meg az éjszaka csöndjét. Olyan volt, mint a villám. Nem sokára rájöttem, hogy lövés volt. Rossz előérzetem volt.

-          BILL!!- üvöltöttem és visszafutottam arra a helyre ahol egyedül hagytam.