Nem tudtam mit válaszolni. Erre a kérdésre nem számítottam. Kinéztem az ablakon. Sötétség volt. Átnéztem a koromfekete égen. Esett. Ha azt válaszolom Billnek, hogy nem szeretem, akkor becsapom őt is és magamat is. De ha azt mondom, hogy szeretem, akkor minden jó lesz. De ez nem ilyen könnyű. Végig a padlót néztem. Bill odajött hozzám és megsimogatta az arcom.

-          Nem kell most válaszolnod. –mondta halkan és megcsókolt. Nem ellenkeztem. Egyszer csak egy nagy, sárga villám hasította félbe a sötét leplet az égen. Egyből elfordítottam a fejem. Bill nem értette, miért teszem. Majd egy újabb villám követte az elsőt.

-          A lovak! –üvöltöttem. Futás közben felkaptam a csizmám. Bill szaladt utánam. Felkaptam a ház sarkába lerakott vezetőszárakat és futottam a legelő felé. Kiabálva hívtam magamhoz a lovakat. Gyömbér és Kristály egyből hallgatott rám és odajött hozzánk. Felcsatoltuk a szárakat és bevezettük őket az istállóba. A többi lóért úgy kellett kimennünk a legelő végére. Az utolsó fordulónál Bill picit lemaradt. Nagyban húztam magam után Sábát, amikor odaért mellém.

-          Sába, most rögtön jössz, vagy itt hagylak! –üvöltöttem a lóra, de az csak jobban húzkodta a fejét. Majd felágaskodott. Elengedtem a szárat és leestem a földre. Bill odafutott mellém.

-          Minden rendben?

-          Persze, csak kapd el azt az átkozott lovat és vidd be a helyére. Én már nem bírom.- megfogta a kezem és felsegített a fűről. Majd elkaptuk a lovat.

-          Bill, én nem bírom tovább. Elfáradtam. Ülj fel rá és vidd be minél gyorsabban.

-          De… de én nem tudok lovagolni.

-          Nem érdekel! Most azonnal felszállsz arra a lóra és beviszed a helyére.- már majdnem kiabáltam vele, de aztán szót fogadott. Elvágtatott vele a messzeségbe. Egy régi szerelem a szívemben újra lángokra kapni kél. Én is akartam, hogy ez a láng, óriási máglyává váljon át. Nem bírtam tovább. Összeestem és a vizes fűre érkeztem. Arra keltem fel, hogy valaki az arcom simogatja. Kinyitottam a szemem. Bill az ölében tartotta a fejem. Mélyen belenéztem csokoládébarna szemeiben. Majd megcsókoltam. Igen, megcsókoltam. Hosszas percekig élveztük a csókot. Majd elvettem ajkától az ajkam.

-          Szeretlek.- mondtam. Csészealj méretű szemeivel rám nézett. Majd felállt és felsegített engem is. Átölelte a derekam és úgy vettük utunkat a ház felé. Az eső még mindig esett. De ez csöppet se érdekelt minket. Néztük egymást. Akár így elmennék vele a világ végéig is. De sajnos az út a háznál befejeződött.

-          Wáá, csupa víz vagyok.- mondta és kicsavarta a hajából a vizet.

-          Látom. Na gyere, keresek száraz ruhát. Addig szárítkozz meg.- felmentem a tesóm szobájába. Követett.

-          Na, nem mész hajat szárítani?

-          Még nem. Egy picit még nézlek.- válaszolta és elmosolyodott. Elkezdtem nevetni. Leültünk az ágyra. Olyan vicces látvány volt, ahogy a haja csomókba áll és rátapadt az arcára. Szemfestéke szétfojt. Ruhája csak lóg a testén. Akaratlanul megcsókoltam. Majd apró csókokkal halmozott el. Aprók, de mégis érzelmekkel telik. Eltoltam magamtól. Felálltam és a szekrény felé vettem az utam. Kivettem belőle egy pólót és egy nadrágot. Odatettem mellé és mentem a szobámba.

-          Őőőő… más nincs? Tudod, hogy én ilyeneket nem veszek fel.- kiabált utánam és felemelte az elittett ruhadarabot két ujja közé fogva.

-          De van. Az én cuccaim!- válaszoltam. Utánam futott. Addig kerestem neki valót.

-          Gondolom ilyet, nem veszel fel?- kérdeztem, miközben egy szoknyát vettem elő.

-          Honnan tudtad.- elkezdtünk nevetni. Majd előszedtem neki egy farmert és a TH-s pólómat.

-          Más póló nincs?

-          Inkább felvennéd a tesómét?

-          Dehogy!- felvette. TH tagon TH póló. Előkaptam a mobilom és lefotóztam. Ebből ő semmit se vett észre, mivel háttal állt. – Na szóval… mit csináljunk?

-          Háát…kajás vagyok.

-          Én főzök! –jelentette ki és már le is viharzott a konyhába. Na ilyet még nem láttam. Hogy Bill és a főzés? Nevetséges! Lassan én is lementem. Leültem az asztalhoz. Lehajtottam a fejem az asztallapra. Úgy néztem Billt. Majd ez a gyönyörű pillanatot a telefonom zavarta meg. Larcsi hívott.

-          Igen?

-          Szia. Van ott valaki veled?

-          Jah, Bill.-(ez a beszélgetés magyarul folyt)

-          Akkor légyszi menj egy olyan helyre ahol csak te vagy. Mondani akarok neked valamit. De csakis neked.

-          Ok, megyek is. Na, mond.

-          Hát, hogy is kezdjem. Ma délelőtt nagyon szarul voltam és elmentem dokihoz. És…hát…terhes vagyok!

-          Gratulálok! Szóval két kismama van már a csapatban. De ki az apa?

-          Azt én se tudom. Gondolkodtam, de csak egy ember jöhet szóba.

-          És ki az?

-          Gustav!