Gustav vett egy nagy levegőt.

-          Szóval. Amikor megláttalak, nem éreztem semmit. De most lángol a szívem! Szeretlek! –megölelte a lányt.

-          Furcsa. Én is ezt akartam mondani….- majd megcsókolták egymást. Mi csak néztük őket. Aztán Bill rám nézett. Az a pillantás elárult mindent. Ő is azt akarja. Mi is elkezdtünk csókolózni. Toméknak se kellett több. Az egész banda nyalakodott a másikon. /bocs a kifejezésért xD/ Mi váltunk el először egymástól. De ezt is csak azért, mert én akartam. Mivel a kölyök, odabenn, megint focizni tanult. Mosolyogtam. Megfogtam Bill kezét és a hasamra helyeztem. Ő is mosolygott.

-          Na, hát ha már együtt vagyunk, nekünk is van bejelenteni valónk! –mondta Bill és a többiekhez fordult. Átölelte a csípőm.

-          Úgy döntöttünk, hogy márciusban összeházasodunk. Azután pedig elutaznánk, mindenki, egy kicsit messzebbre. Úgy 1 hétre. Kipihenhetjük ezt a nehéz időszakot. - itt rám nézett. Megértettem, hogy mire gondol.- Csak ennyi. – mi is kaptunk pár jókívánságot és gratulációt. Georg még mindig ott, tartott, hogy felfogja azt, hogy Lara terhes. Szegénykém J Ez annyira igazságtalanság, hogy csak ő nem talált még magának társat. Gondoltam már rá, hogy összehozom az egyik barátnőmmel, Riccával. De mindig elvetettem, azt se tudom miért. Most viszont jó ötletnek tartottam.

-          Hát, kérlek most bocsássatok meg, de sürgős telefonálási vágyam támadt. –mondtam és felmentem. Kikerestem egy számot és hívtam. A lábamat a hívódallamra mozgattam. Picit megijedtem, hogy ebbe a nyugodt számba beleszólt egy hang.

-          Hallo?

-          Öhm…szia Niki vagyok. Ricca, te vagy?

-          Niki! Szia! Igen, én vagyok. Olyan régen hívtál.

-          Igen, tudom. Nagyon elfoglalt voltam. De most lenne egy kérésem.

-          Mond.

-          Valamelyik nap kapsz majd egy levelet egy német címről. Ami benn lesz, használd fel az adott napon. De muszáj felhasználnod. A továbbiakat majd később megbeszéljük. Most le kell tennem, mert nagy nehezen tudtam, csak eljönni a többiektől. Na csáó!

-          Szia! –letettem. Megrendeltem telefonon még a repülőjegyeket. Visszamenni nem volt kedvem, ezért elnyúltam az ágyon. El is aludtam.

*

Másnap reggel. Reggel… inkább hajnal.

   Nagyot ásítottam és az órát néztem. 5:24. Szuper. Bill mellettem feküdt. Kivételesen a lábait felhúzta, és nem szanaszét dobta. Felültem. A szemembe lógó hajat hátrasimítottam. A tegnapi ruhámban aludtam. Kisettenkedtem a fürdőbe. Letusoltam és megcsináltam az én fáradt fejem, elfogadható szintre. Felkaptam a fürdőköpenyem és visszamentem a szobába. Bill még mindig ugyanúgy feküdt. Elővettem egy felsőt és egy halásznadrágot. Úgy éreztem, hogy valaki engem néz. Lassan megfordultam. Bill felülve figyelt. Tettem egy „mivan, mit nézel?” mozdulatot. Ö meg elkezdett mutogatni, meg tátogni. Annyit vettem ki belőle, hogy gyere ide, és elmondom. Leültem mellé. Megcsókolt.

*pörgetünk*

A fiúk már elmentek a koncertsorozatra. A terv szerint ma jönnek meg, de Bill mondta, hogy lehet, beraknak még egy kisebb fellépést Kölnben. A karácsonyt és a szilvesztert együtt töltöttük. A hasam egyre jobban megnőtt. Időközben kiderült, hogy ikreket várok. Egy kislány és egy kisfiút. Az esküvő előkészületeit már elrendeztük. Egy kis villa kertjében tartjuk. Nem egyházit, hanem anyakönyvvezetőit. Nem lesz nagy felhajtás. Egyszerű, fekete, kismamás varrású ruha nekem, Billnek pedig a szokásos póló, farmer összeállítás. A nászút közös lesz, és Lipcsébe megyünk. Közben és felkértem az orvosom, hogy vezesse le ő a szülést, mivel megbízok benne. Bele is egyezett. Időközben keringett pár történet Bill párkapcsolatáról. Igaz, mind igaz volt, de ők hamisnak állították. Laráék időközben annyira összemelegedtek, hogy Lara átköltözött Gustavhoz. Ricca is megérkezett. Ő is velünk lakik. Georgal még szóba sem álltak, csak köszönő viszony van köztük. Ezt elcsesztem.

A nappaliban ültünk, öten, és a fiúkat vártuk. Az ötödik személy Simone volt, az ikrek anyukája. Ő is átjött. Nagyon boldog volt, hogy így alakult az egész. Majd egy rövid dudálás kintről. Mindenki felpattant és az ablakhoz és az ajtóhoz szaladtunk. Nem tudtam tartani magam és kifutottam. Pedig aztán volt ott pár fotós. Bill épp akkor szállt ki a buszból. A földet nézte. Amikor felnézett és meglátott, elmosolyodott és ledobta a cuccait. A nyakába vetettem magam. Annyira örültem, hogy újra velem van. Olyan nehezen bírtam nélküle ez a majdnem 1 hónapot. Tom is lejött. Kikerülve minket, bevitte a cuccokat a házba.

- Na gyere, rokon! –mondta Bill. Átölelt és bevittük ketten a csomagjait. Aztán benn elkezdtünk röhögni.

- Rokon, mi? –belebokszoltam a hasába.

- Miért? Hisz egy részt az is vagy. –mondta és magához szorított. Tom és Caro is hasonlóképpen tettek. Lara meg csak ült, szomorúan és a hasát simogatta. Már neki is nőtt egy picike. Ricca pedig tovább beszélgetett Simone-val  Aztán üdvözlés, puszi-puszi… Aztán jöttek az élménybeszámolók.

- Jajj, a berlini koncerten azzal a csajjal nagyon beszívtál tesó. –röhögött Tom.

- Ne is mond. Felhívtunk a Schrei-nél egy csaj. Tök normálisan nézett ki. Aztán éneklés közben levette a felsőjét és megpróbált rám mászni. Fújj…de utálom az ilyeneket. Rájöttem, hogy extrém kinézetűeket kell felhívni és akkor nem lesz ilyen. –ezen annyit röhögtünk.

- Na én hazamentem. Sziasztok! –állt fel Lara.

- Ciao! –köszöntünk el.  Majd Ricca is elment sétálni. Eleinte boltba akartuk küldeni, de megoldotta a gondot helyettünk. Simone is elment, miután szemügyre vette a fiúkat. Caro és Tom egyből birtokba vették a hálót. Mi pedig kettesben maradtunk…

*megint pörgetünk*

Az esküvő napja. Fél 4-kor még mindig egy kis szobában ültem. Pontosabban az öltözőmben. A ruha még a szekrény ajtaján lógott. Végülis fehér lett. Valaki meggyőzött, hogy hozzám a fehér jobban illik. Hát, persze, hogy Gustav volt az a kis mocsok /bocs/, aki miatt fehéret veszek fel a fekete helyett. Spagettipántos, térdig érő ruha, mely mell alatt fekete-szürke párducmintás szalaggal volt megkötve. A hajamat már megcsinálta a fodrász. Felfűzte és a fejtetőn az alsó tincseket beigazította és fixálta. A smink is egyszerű volt. Feketével ki volt húzva a szeme és enyhe szájfény. Épp az ablakon bámultam ki, mikor Caro nagy hangerővel beront a szobába.

-          Ilyen nincs! Georg otthon hagyta a gyűrűket!

-          Naneeeeeeeee!! Ugye nem komolyan mondod?- felkeltem a székről. Elkezdtem fel-le járkálni.

-          De, szín komoly! Most gyorsan hazaküldtük. Szerinted, visszaér 1 órán belül?

-          Ha, más valamilyét nem hagyja otthon, akkor nagy az esély, hogy igen.- visszaültem. Újra a tájat figyeltem. Már mindent feldíszítettek.

-          Mikor öltözöl fel?

-          Hm?

-          Mikor veszed fel a ruhát?

-          Jaa. Asszem most. –felálltam és odasétáltam a ruhához. Leemeltem a fogasról. Belebújtam. Majd Carora néztem. Ő a tükörre mutatott. Odamentem. Hát…nagyon csini volt. A hasamat nagyon kihangsúlyozta, de ez a lényeg. 1 hónap és már kettővel növekszik a család. Felvettem a cipőt. Majd karon fogtam Carot és kimentünk.

/Aláfestőzene: Tokio Hotel- Hilf mir Fliegen Piano(akinek kell szóljon!), nem hivataos!/

Mindenki itt volt, akit meghívtunk. Az én családom, Bill családja és még pár barát. A koszorúslányok /Caro, Lara, Ricca/ mögöttem lépkedtek. Nekik világos rózsaszín ruhájuk volt. Jobb oldalamon apa volt. Georg már itt volt. Időre visszaért, szerencsére.

*megint*

Este volt. Nagyszerű volt az esküvő. Annyira boldog voltam, hogy nem tudtam aludni. Bill mellett feküdtem és a plafont néztem. A kezemben ott volt Béla medve (ne cikizetek!).

-          Alszol? –kérdezte mellőlem az újdonsült párom.

-          Nem. De te sem. – mondtam és odafordultam hozzá. Megpuszilt.

-          Holnap indulunk a nászútra, Frau Kaulitz.

-          Tudod, hogy imádlak, Herr Kaulitz? –pusziltam meg én is.

-          Nagyon! –közelebb bújt és a hasamat kezdte el simogatni. Aztán elaludtunk.

Másnap délelőtt.

Lenn ültem a konyhában és újságot olvastam. Bill szemben velem ült és evett. Vártuk a turnébuszt, mivel azzal megyünk el. Minket vesznek fel utoljára. Tom még fenn volt a szobában, viszont Caro hangját néha lehetett hallani. Néha kiabáltak is. Biztos még nem pakoltak el.

-          Remélem ott nem fognak veszekedni. Nagyon remélem. –tettem le az újságot. Bill mellém jött és megpuszilta a nyakam. Ekkor jött le Tom a bőröndökkel együtt.

-          Ajj, ez a csaj engem kikészít! Rajtam keresi a hajvasalóját! Nekem ugyan miért kéne hajvasaló? Úgy nézek ki, mint aki naponta használja? –itt beletúrt a hajába. Dudálás hallatszott kintről. Mindenki az ajtó felé nézett. Majd Tom kapta magát és kivitte a cuccokat. Bill si követte őt. Caro ekkor futott le a lépcsőn.

-          Na, minden rendben? Mehetünk? –kérdezte.

-          Persze! Már alig várom! –felálltam és kimentem. Felszálltunk a buszra. Georg ült elől, mögötte Gustav és Lara szerelmeskedtek. Mellettük Ricca olvasott valami nagyon vaskos könyvet. Hogy bírja? Bill lehuppant a busz hátuljába, az „tárgyalóba”. Én is oda mentem. Caro egyből beszélgetni kezdett a telóján, Tom pedig csak bambult mellette. Mi pedig csak néztünk ki az ablakon. Aztán teltek a percek és az órák. Többen megfordultak nálunk. Aztán csak én meg Tom maradtam. Mindkettőnk a mobiljával volt elfoglalva. Aztán halkan elkezdtem énekelni. Közben suttogva megkérdeztem Tomtól, hogy mit szoktak ilyenkor csinálni, amikor szétunják a fejüket. Válaszra nem kellett sokáig várni, mert felállt és elment. Visszaszólt, hogy megy és nyomja a szokásost. Nem értettem, de nem is érdekelt.

/Alásfestőzene: Within Temptation – Somewhere/

 Lehajtottam a fejem az asztalra és behunytam a szemem. Képsorok futottak át a szemem előtt. A nap, mikor megismertük Billel egymást, az első csók, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, a házibuli, az erdőben történtek, amikor a kórházi ágyon fekszik, amikor újra találkoztunk, amikor megkérte a kezem, amikor megjöttek a koncertekről, amikor az esküvőn megcsókoltuk egymást… az egész olyan gyönyörű volt. Egy álom. Más emberek megadnának mindent, hogy vele legyenek. Én pedig egyszer már eldobtam magamtól. De soha többé nem…nem fogok! Hisz, szeretem őt! Vele voltak eddigi életem legszebb percei! Megszépítette az életem. Hihetetlen. Egy lány, aki nap, mint nap a lovaival foglalkozik, rajzol és tanul, egyszer csak egy csodálatos ember felesége lesz, majd gyereket szül neki. Olyan…ezt szavakkal ki se lehet fejezni! Nagyon szép és álomszerű! Ezek a gondolatok álomba tereltek. Nem tudom meddig aludtam, de Bill ébresztett fel.

-          Megérkeztünk. –mondta. Megfogtam a kezét és felálltam. Hozzábújtam. Az ajtóban majdnem kisütötte a szememet a nap. Egy kis ház előtt álltunk meg. Kertje teli volt szebbnél- szebb virágokkal. Ez is álomba illő volt. Talán…talán lehet, hogy még álmodok. Persze, hogy nem álmodtam. Ez a valóság volt. A hasamra tettem a kezem és éreztem, ahogy gyermekeim rugdalóznak. Akaratlanul elmosolyodtam. Hisz, az ember nem minden nap fog két gyermeket is a szíve alatt hordani. Lehet, hogy több gyerekem nem is lesz. Neee… erre még gondolni is szar. Hamarosan Lara is anyai örömök elé néz, persze csak utánam. :P Talán Caro is követi a példánkat. Ez csak Tomtól függ. Bementünk. A falak narancs és citrom színekben pompáztak. A cuccok már be voltak pakolva. Még mindig álmos voltam, szóval megkerestem egy szobát és ledőltem az ágyra. Amikor felkeltem, kinn már sötétedni kezdett. Kimentem a nappaliba. Bill volt csak ott. A földön feküdt és a plafont bámulta. Odamentem hozzá és puszit nyomtam a szájára.

-          Ne menjünk egy picit sétálni? Nem messze innen van egy kis erdő, benne egy kis forrás. Mit szólsz?

-          Szerintem mehetünk. A többiek hol vannak?

-          Elmentek. Azt nem tudom, hogy hova. Na akkor menjünk. –mondta és felállt. Felvettük a cipőnket és kézen fogva elindultunk. Hús szellő fújt. Amire kiértünk az erdőbe, teljesen besötétült. Már nagyon a közepén járhattunk, amikor Bill telefonhívást kapott.

-          Tom hívott, hogy nwem vitt kulcsot magával és nem tudnak bemenni a házba. Visszajössz velem, vagy itt megvársz?

-          Megvárlak. Most inkább pihenek. Nyugalmas ez a hely. –mondtam és leültem egy kidőlt fára. Bill eltűnt a sötétben. Nem sokkal később mocorgás hallottam az egyik bokor mögül.

-          Bill, te vagy? – kérdeztem. Nem kaptam választ, így felálltam és odamentem. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam, ki állt ott.