1.rész
2021

2021 hideg ősze. A populáció két részre szakadt. Léteznek a gazdagok, akik szinte üvegbura alatt élnek és a szegények, akik a nap minden órájában dolgoznak, lopnak vagy kéregetnek. A városok teli vannak emberekkel, akik egymást fertőzik meg egy új betegséggel, amire még nincs ellenszer. Hamburg utcáin egyre több a hajléktalan, akik sarkokon, aluljárókban, boltok előtt könyörögnek ki a pénzesektől egy kis alamizsnát, amiből legalább ételt vehetnek maguknak. Az elzárt sikátorok és a külváros az ilyen emberek lakóhelye, ide vonulnak vissza esténként pihenni. Az nap este is a többség visszatért a kosztelepre, bebújtak a házként szolgáló kartondobozokba, letelepedtek a vashordókban égő tűz mellé és kezüket reménytelien nyújtották felé, mintha a lángok meg tudnák változtatni a jövőjüket. Egy szemtelenül fiatal lány viszont nem húzódott be a többiekkel a rejtekhelyre, még inkább belevetette magát a nagyvárosi életbe. Fekete bársonynadrágjába kétszer is belefért volna, kötelekkel kötötte meg a derekán, hogy ne csússzon le. Szakadt szürke pólója kilógott a foltos barna ballonkabát alól. Kezeivel szorosan magára tekerte, hogy a hideg levegő ne érje bőrét. Bal kezével felnyúlt a füle mellett, még jobban fejébe húzta kötött sapkáját, hosszú, barna haját pedig tarkóján betűre alá. Sóhajtva kilépett a sötét sikátorból a homályos fényekkel megvilágított utcára. Szemei elkerekedtek, ahogy meglátta a modernebbnél modernebb autókat. Szíve szerint odalépett volna az egyik fekete terepjáróhoz és végighúzta volna rajta a kezét, de félt, hogy megfertőződik. Ki tudja, ki tapogatta meg előttem. Fejét lehajtva megindult a belváros felé. Alig sétált négy utcát, amikor részeg fiatalok húztak el mellette autóval. Semmivel sem törődve belehajtottak egy pocsolyába, aminek vize teljesen beterítette a lányt. Ijedten felsikított, ahogy a jéghideg víz csupasz nyakát érte, odakapott két kezével és letörölte a vizet. Érezte, hogy vékony tornacipője átnedvesedik, minden egyes lépésnél cuppogva emelkedik fel lába. Szitkozódva nagyot dobbantott, majd körbenézett. Mellette egy ételekkel teli kirakat világított, hirdetve, hogy olcsón bevásárolhat ott. Nekifeszült az ajtónak, apró testével a lány törékenynek tűnt, de egy-kettőre kinyílt a nehéz kapu. Benn a pult mögött egy rágózó lány ült, székével hintázott és újságot olvasott. Pár pillanatig ránézett az érkezőre, aztán fejet rázva újra a pletykalapot kezdte olvasgatni. A beérkező lány kíváncsian körbepillantott, odalépett a legközelebbi polchoz, leemelt róla két darab kiflit és a kabátjának belső zsebébe rejtette. Megfordult és a hűtőpultnál találta magát. Fogott egy epres joghurtot, amit ugyanoda rejtett el, mint a pékárukat. Körbejárta a boltot, levett a polcról még egy apró májkrémes konzervet és a pénztárhoz lépett. A pultos lány buborékot fújva felpillantott rá, beütötte a gépbe a konzerv árát.
- Mást? – kérdezte flegmán és a pultra hajolt.
- Köszi, csak ez lesz.
- 1 Euro. – nyújtotta a kezét a pénztáros lány és vigyorogni kezdett. A koldus sóhajtva a nadrág zsebébe nyúlt és kivett belőle pár aprópénzt. Egy májkrém is 1 Euro. Látszik, gazdagoknak áll a világ. Magasról a másik tenyerébe ejtette a pénzt, aztán felkapta a dobozt és kilépett a boltból. Körbenézett, lassan lépkedve eltávolodott a kirakat elől, majd pár háznyira az üzlettől elkezdett futni. Rohant, szinte kifulladásig futott, hogy elérje a vasútállomást. Megállt a hatalmas épület előtt, felnézett a csillagos égre és fellépdelt a lépcsőkön. Közvetlenül az ajtó mellett állt egy apró pad, rajta vastag pokrócokkal. Mosolyogva leült, lábait felhúzta a feneke alá és magára dobta mindkét takarót. Remegő ujjakkal tépte fel a konzerv tetejét, szabad kezével elővette zsebéből az egyik kiflit és belenyomta a dobozba. Hasa hangosan felmordult, jelezve, hogy már napok óta nem jutott elég ételhez. Lassan szájába tette a kiflit, pár harapással el is pusztította azt. Előkerült a másik kifli és a joghurt is. Lefejtette a vékony fóliát a műanyag pohárka tetejéről és kiitta az egészet. Kézfejével megtörölte a száját. A második kiflit is elfogyasztotta, majd elfeküdt a padon és nyakáig felhúzta a koszos ágyneműt. Boldogan fordult a fal felé, még az se zavarta, hogy újra lopott.