3. rész
Mindennek vége?

Mindketten arra fordultak, Jürgen visszasietett a pulthoz, így egyedül hagyta Agnát. Kíváncsian pillantott ki az ajtó felé, hogy szemügyre vegye az érkezőt. A lélegzete is majdnem elállt, megrémülve fordult vissza és elbújt a nyúlketrecek mögé. Jézusom! Ez az a pasi, akinek a boltjából múltkor loptam egy tábla csokit. Szorosan a falhoz húzódott, próbált mozdulatlan maradni.
- Agna, gyere segíts egy kicsit. – kiabált Jürgen a másik szobából. Agna nagyot sóhajtott, haját a szemébe fésülte és lehajtott fejjel kiment. – Kérlek hozz egy zacskó halvitamint és 1 doboz tápot hátulról.
- Hozom. – szólt halkan a lány és már el is tűnt a raktárban. Gyorsan becsukta maga után az ajtót, nekidőlt és kifújta az eddig magában tartott oxigént. Lekapott a polcról egy zacskónyi vitamint, lehajolt a tápokért és a hóna alá kapta mindkettőt. Újra elővette minden bátorságát, kilépett az ajtón, lerakta a termékeket a pultra és rohant vissza a madarakhoz. Az egyik zebrapintyes kalitkát kezdte el kitakarítani, pedig ez nem volt a feladatai között. Úgy érezte, muszáj valamivel lekötnie magát. Hallotta, ahogy a kassza csilingelve kilöki a pénzes fiókot, ahogy az aprópénz tompán a műanyag széléhez verődik, és ahogy Jürgen megköszöni a vásárlást. De a vevő nem távozott egyből, még benézett abba a helyiségbe is, ahol Agna serénykedett.
- Ez milyen madár? – kérdezte a férfi és a lány felé fordult. Lassan megfordult, szemügyre vette a madarat, aztán éles látásának hála, messziről elolvasta a feliratot a kalitka felett.
- A piros csőrű az Helena-pinty, a pöttyös szárú pedig Gyöngyösszárnyú pinty. – hadara el, majd visszafordult és folytatta a takarítást.
- Köszi. – válaszolt a férfi és elindult kifelé. Hallatszott a csengő hangja, Agna kiegyenesedett, bezárta az ajtót és kiment Jürgenhez.
- Elkezdtem a madarakat is kitakarítani, ha nem gond.
- Persze, nem gond, köszönöm szépen. Sokat segítesz. – a főnöke a pultra támaszkodott. – Amikor egyedül dolgoztam, sose tudtam nyitvatartási idő alatt befejezni a takarítást, mindig itt kellett maradnom. Komolyan nagy segítség vagy. – a lányra mosolygott, aki zavartan elfordult és a halakat kezdte el tanulmányozni.
- Ez milyen hal? Olyan vicces a fején az a kinövés. – kérdezte és az előtte álló akváriumra mutatott, amiben fekete és vörös halak úszkáltak.
- Aranyhalak azok is, csak ilyen érdekes kis sipkájuk van. – újra jelzett a kis csengő, a lány az ajtó felé fordult. Szája szinte nyitva maradt, ahogy meglátta a férfit. Félhosszú szőke haja a füle mögé volt tűrve, vékony arcát mandulavágású szem és telt ajkak tették nőiessé. Magas volt, feje szinte súrolta a szélcsengő alját, ugyanakkor iszonyatosan vékony is a teste. Jürgen köszöntötte az érkezőt.
- Jó napot uram. Miben segíthetünk? – kérdezte udvariasan. A férfi felé nézett, így Agna lebukás veszélye nélkül végignézhette. Fekete farmernadrág, hosszú, sötétszürke szövetkabát, derekán övvel megkötve. Lábát a hidegtől modern, fekete csizma védte.
- Kutyatápot szeretnék venni. Milyen márkájú tápot forgalmaznak? – kezeit kivette a zsebéből és szétbontotta az övet a kabátján.
- Van Royal Canin, Hill’s. Ezek a jobb minőségűek. Vannak ilyen no-name tápok is, de azokat senkinek sem ajánlom. Azt a menhelyekre szoktuk vinni. – emelt fel Jürgen egy kisebb kiszerelésű tápos zacskót.
- Azt hiszem, maradok a Hill’s-nél. Egy 5 kilós zsákot kérnék, bárányos ízben. – mondta a férfi és újra a zsebébe nyúlt.
- Agna, hoznál ki bentről egy bárányos Hill’s-et, 5 kilósat?- nézett ki a boltvezető a férfi mellől a lányra.
- Persze, hozom is. – kikerülte a vevőt és besétált a raktárba újra. Fogta a zsákot, a két kezére fektette és kivitte a pultra. Tekintete egy pillanatra a férfi kezeire esett. Hosszú ujjak és… egy koponyás gyűrű? Valamilyen szektatag lehet?  Felnézett az arcára, és összefonódott a tekintetük. Gyönyörű barna szemek megbabonázták a fiatal lányt, mire a férfi elmosolyodott. Agna is visszamosolygott neki, majd hátrált pár lépést és nekidőlt a falnak. Újra megszólalt az ajtó feletti csengő, két egyenruhás rendőr lépett be, megálltak az ajtóban és körbenéztek. Mögöttük megjelent az előbb távozott férfi és Agnára mutatott.
- Kisasszony, velünk kell jönnie. Ez az úr bepanaszolta magát, miszerint lopott a boltjából. – mutatott az egyik a mögötte állóra, a lány elé lépett és erősen megragadta a felkarjánál.
- Hé, hogy bánnak azzal a hölggyel? – förmedt rájuk Jürgen és kilépett a pult mögül.
- Ő csak egy bolti szarka. Az ilyenek nem érdemlik meg, hogy emberként bánjunk velük. – válaszolt a másik, mire a mögöttük álló férfi elmosolyodott. Megfordult a szőke hajú is, kezeit összefonta maga előtt.
- És nem látják, hogy ez a „bolti szarka” éppen dolgozik? – szólalt fel halkan ő is.
- Ha dolgozik is, akkor is bevisszük. Óvadékkal kihozhatják. – válaszolt a rendőr és kilépett a boltból. Agna rémülten próbálta követni az egyenruhások tempóját, rövidke lábai minden egyes lépésnél megbotlottak, keze pedig már fájt az erős szorítástól. Hallotta, ahogy valaki utána fut a boltból.
- Mit lopott? – kérdezte, mire mindannyian hátrafordultak. A rendőrök a panasztevőre néztek.
- Egy tábla csokoládét. De az is lopásnak számít. – válaszolt és vállait húzogatta. Agna előtt kinyílt a rendőrautó hátulja, erős kezek betaszították a kicsi hátsó ülésre és rázárták az ajtót. Rémülten nézett ki az ablakon. Jürgen a bolt ajtajában támaszkodott, kerek szemekkel figyelte a történteket, a szőke hajú férfi pár méterre a rendőrautótól állt meg. A két kék ruhás is beült a első ülésekre és az autó elindult. Tessék, minden olyan jól indult, lett munkám, a főnököm nem hajléktalannak néz, erre most itt ülök egy rendőrautóban azért, mert pár hete elloptam egy tábla csokit a sátortáborban élő gyerekeknek.